A Tejút-galaxis mintegy 100 milliárd csillaga közül csupán nagyjából 10 olyan kettős neutroncsillag halmaz van, amelynél elképzelhető az ütközés, úgyhogy valójában nem nagyon van félnivalónk, ennél sokkal valószínűbb, ugyancsak világűrbeli eseményekre (például a Napunk óriási kitöréseire, aszteroida becsapódásokra) nem is gondolunk. Ettől függetlenül – még ha töredéknyi valószínűséggel is, de előfordulhat a neutroncsillag-ütközés, amit kilonóva néven emlegetnek a szakemberek.
Miután 2017-ben sikerült a kutatóknak lefényképezniük két, 130 millió fényévre lévő neutroncsillag ütközését az NGC 4993 galaxisban (az eseménynek a GW170817 nevet adták), az Illinois Urbana-Champaign Egyetem kutatóit igencsak izgatta, mi történik, ha ennél közelebb olvad egybe két, igen nagy sűrűségű neutroncsillag (mindössze egyetlen kávéskanálnyi neutroncsillag-anyag a Föld felszínén 10 millió tonnát nyomna, ez 30-szor olyan nehéz, mint a New York-i Empire State Building).
Két neutroncsillag összeütközésének több következménye is van. Először általában kitör egy rövid ideig tartó (keskeny sugárpárban törnek ki az ütköző csillagok két oldalán), és minden sugár körül gamma-gubók alakulnak ki. Amikor pedig a sugarak a környező csillagközi közegbe csapódnak, erőteljes röntgensugarakat bocsátanak ki; ez az úgynevezett röntgen-utófény. És még messze nincs vége: akár évszázadokon át tágul ki az űrbe a kozmikus sugarak buboréka az ütközés középpontjából – magyarázza a Science Alert.
Az amerikai kutatók a már említett neutroncsillag-ütközésből, a GW170817-ből származó ismeretek alapján azt vizsgálták, hogyan hathatnak ezek az események egy bolygóra. És akkor jöjjenek most az ijesztő hírek. Azt találták, hogy a sugár szűk tartományán belül 91 parszek, azaz körülbelül 297 fényév távolságra elég erős a gammasugárzás. Ezen a szűk tartományon kívül valamivel biztonságosabb. Körülbelül 13 fényév távolságon belül kell lenni ahhoz, hogy a gubószerkezetek gammasugárzása is elérjen valakit.
A röntgensugárzás elvileg még halálosabb, mivel az utófény sokkal tovább tart, mint a gammasugárzás. Ennek ellenére viszonylag közel kell lennie a halálos hatáshoz: ez körülbelül 16 fényévet jelent. Ráadásul mindkét sugárzás komoly károkat tenne a Föld sztratoszférikus ózonjában (ez leválhatna a Földről), aminek körülbelül négy évbe telne helyreállnia. A Föld közben sebezhetővé válik, és sugárzással telítve lenne akár több ezer évre is. Ez pusztító tömeges kihalást váltana ki.
„A bináris neutroncsillagok egyesülésének ritkasága és a halálos tartomány kis mérete azt jelenti, hogy valószínűleg nem jelentenek jelentős veszélyt a földi életre” – írják a kutatók. Azt is hozzáteszik, hogy még ha nem is idézne elő tömeges kihalást, egy „közeli” kilonóva-esemény látható lenne a Földön. Valószínűleg megzavarná a földi technológiákat, és több mint egy hónapig látható maradna az égen.
A kutatás, amelynek szakértői értékelése még várat magára, segíthet meghatározni az élet fennmaradásának eshetőségét más világokon, amelyek közel állnak az ilyen csillagütközési eseményekhez.
