A legendás lény szarvához való vonzódással közel sem volt egyedül a korszakban: érdekes, hogy számos nemesi család címerében is megtalálható volt.
Az unikornisok, az egy szarvval rendelkező lovak, az ókori időkben és a középkorban a fantasztikus állatok világában szerepeltek. A középkori címertan, a heraldika mindig is a szimbólumok nyelvén dolgozott, rengeteg, Európában nem őshonos állat szerepelt címerpajzsokon, elég például az oroszlánra gondolni. A középkori európai kultúrában az unikornisokat szűziességet és a tisztaságot szimbolizáló állatokként képzelték el, és egyes legendák szerint a szarvuknak gyógyító és mérgező tulajdonságai is voltak.
Mátyás király különösen vonzódott az unikornisszarvakhoz: korabeli krónikák feljegyzései alapján szenvedélyes gyűjtő volt. Palotájában számtalan unikornisszarvból készített dísztárgyat tartott, és nagyon büszke is volt rájuk.
Az unikornisszarvak az esküvőjén is kiemelt szerepet kaptak: követek beszámolói alapján az ünnepi dekoráció része volt rengeteg unikornisszarv.
De honnan szerezte vajon Mátyás az unikornisszarvakat? Az eléggé nyilvánvaló, hogy nem valódi unikornisoktól, ugyanis az emberiség még nem igazán látott hiteles bizonyítékot a létezésükre. A megoldás északról jön: a vikingek a kalandozásaik befejezése után pacifistább életmódot kezdtek folytatni, a baltákat kereskedőruhára cserélték. Az északi tengerek lakója a narvál: ez az egy hosszú, spirális szarvval rendelkező állat nemének egyetlen képviselője.
A vikingek halászataik során kifogtak ilyen állatokat, és jó üzleti érzékről tanúbizonyságot téve a levágott szarvaikat adták el unikornisszarvként.
Az ilyen középkori történetek emlékeztetnek bennünket arra, hogy a középkor számos misztikus és szokatlan elemet tartalmazott, amelyek azóta is lenyűgözik és izgatják az embereket. Az unikornisok iránti érdeklődése és azoknak az esküvői díszítésben való szerepük csak még egy példa Mátyás király sokoldalúságára és érdeklődésére a különböző művészeti és tudományos területek iránt.
