Meglehet, dicséretes önkritika részemről, de az is megeshet, csupán egyszerű ostobaság, mindenesetre azt veszem észre magamon, hogy amint a neves biciklis artista-festő, Karácsony Gergely kinyitja a száját, rögvest görcsölni kezdek. És nagy kedvem támad ellentmondani neki. Legyen az bármekkora bölcsesség vagy felismerés a derék főpolgármester részéről, én rögvest ingerülten vitába szállnék vele. Tudom, ez sokaknak nem tetszik, de abban reménykedem, hogy vannak még néhányan, akik velem tartanak, s egyszerű ostobaságnak tarják a nagy mutatványos szinte valamennyi intézkedését, megnyilvánulását. Abba már réges-rég beletörődtem – esetleg beletörődtünk –, hogy nekünk őt adta a sors, de ennél nagyobb baj, hogy komolyan veszi tisztét, mindenáron tenni akar valamit. Jót-rosszat, aljast-felemelőt, de nyüzsög. Nyüzsög, rendelkezik, nyilatkozik, nem érdekli vagy nem látja, közben züllik a város. Hol vagyunk már Podmaniczky Budapestjétől? Csak folyvást ötletel, pedig mindenkinek, neki is egyszerűbb és egészségesebb lenne, ha csak felvenné a fizetését – esetleg némi svarc pénzt is –, és hagyna bennünket a bánatban, s nem csak a hajléktalanoknak engedné, hogy éljék a maguk boldogtalan életét. Márpedig mi is itt vagyunk, nincsenek borzalmasan nagy igényeink, csupán mi is szeretnénk néhanap levegőt venni, arasznyira kidugni a fejünket a víz alól.
De itt van ez a hobbifestő, és a fejébe vette, ha tetszik, ha nem, ha beledöglünk is, boldoggá tesz bennünket. És most már nem csupán a fővárosiakat, hanem a környék nem Pesten szavazó lakóit is. Pénzt követel utánuk is, illetve az általuk fogyasztott, az agglomerációból ide, majd aztán vissza oda vezetgetett vízért. Facebook-bejegyzésében kiáltványt intéz a kormányhoz, de inkább a nemzethez, hogy „13,38 millió köbméter egészséges ivóvizet ad át évente a Fővárosi Vízművek az állami vízszolgáltatóknak tizenkét Budapest környéki településen. Szívesen besegítünk, de az nem járja, hogy az állam nem fizeti ki azt a munkát, amit helyette végzünk. A budapesti adófizetőknek kell fizetniük azért, mert az állam nem fizeti ki a helyette szolgáltatott víz költségeit. És ehhez jön még hozzá a perverz közműadó, – az állam megadóztatja a vízcsöveket (!) – és hogy, hogy nem, az idén az összes vizes cég közül csak a Fővárosi Vízművek nem kapott rezsitámogatást. Ez tényleg a pofátlanság netovábbja.”
Na, miközben mi merengünk a múltnak ütemén, és azon, hogy egykoron micsoda vizeket ittunk, Karácsony Gergely dolgozik. Így néz ki, ha spekulál, ha nagy ívű gondolatai támadnak. Ha nem kerékpárutat fest, kortesbeszédet tart, életre leheli a Lánchidat vagy birodalmát szemlélve nem lát néhány száz dugóban fuldokló autót. És hát nekünk ez sem tetszik, mi már egy harcos Karácsony-békenyilatkozatnak sem tudunk igazán örülni. Nem. Semminek. Abszolúte semminek. Talán legfeljebb annak, ha nem a városházát árulná ez a derék ember, hanem megint festene. Mondjuk vízzel. Vizesnyolcasokat az önkormányzat előtti járdára. És ahogy az eddigiekből már kitűnt, a képességeit ez bizonyára nem haladná meg, ráadásul milyen hasznos lehetne a parttalan, porlasztó, embert sorvasztó időben. Minden stallungja megmaradhatna – csak hát korlátozva élhetne velük –, gyógyszert és recepteket cserélgethetne az őt választó nyugdíjasokkal, és elvitatkozgatnának azon, hogy kell-e paprika a slambucba.
De kérdem én: mire ez a meglehetősen fékezett habzású öröm, amikor a mi főmesterünk éppen a főváros érdekében korteskedik? Ráadásul Karácsony ellenzéke is megszólalt, pontosabban a retrográd népség megszólaltatta az előző főpolgármestert is. Tarlós István rögvest kijelentette: „amennyiben Karácsony Gergely felrúgná a Fővárosi Vízművek vízátadási szerződését az agglomerációs településekkel, és elzárná a csapot egyik pillanatról a másikra, az gyanúm szerint legalábbis súrolná a határát annak, hogy a büntető törvénykönyv tételeibe ütközzön” – magyarázta Tarlós. Azzal folytatta, hogy Karácsony persze megteheti, hogy valamilyen pert kezdeményez a kormánnyal szemben, „ám a lakóközösségek vízellátását ellehetetleníteni a benyomásom szerint teljesen más kategória. Több mint százötvenezer ember vízellátásával játszadozni, nem hinném, hogy jogi következmények nélkül maradhat.”
Karácsony mindenesetre Facebook-posztban reagált a felvetésre, és tagadta, hogy egyoldalúan felrúgná a szerződéseket, elzárná a vízcsapokat, mert szerinte mindössze a kormánypropaganda riogatásáról van szó. Így aztán magam is hajlok arra, fennáll a veszély, hogy ez az érzékeny ember megsértődik, s mindörökre itt hagy bennünket. S beáll mondjuk vizesnyolcasnak. Nem mondom, fájna, hiányozna, megsiratnánk, de mégis talán kibírnánk. Ezt is túlélné a szegény, árván maradt főváros. Na meg hát tisztább lenne valahogy legalább a városháza körüli élet.
A szerző újságíró
