Marilyn Monroe azt mondta: „A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás.”
Nem tudom, hogy iskolaigazgatóként hogy érezném magam, ha Dániában takarítóként keresném a kenyeremet: szépnek vagy zseniálisnak. Az ember nem azért tanult, hogy aztán eldobjon mindet, és hóna alá csapva három gyerekét kivándoroljon egy külföldi országba, hogy annyit keressen, amiből a gyerekei – szavai szerint – minőségi oktatáshoz jutnak.
Ezt Pukli István, a pedagógusokat kockás ingben a képzeletbeli barikádra vezénylő mozgalmár, a Teleki Blanka Gimnázium egykori igazgatója mondta.
Pukli eközben nemes egyszerűséggel cserbenhagyta azokat, akiknek az élére állt, és akiknek jobb minőségű életet ígért. Ez már csak ezért is borzasztó, mert ígérgetéseinek semmi alapja nem volt. Iskolaigazgató létére azt gondolta, hogy amennyiben kimennek az utcára néhányan, akkor a hatalom majd úgy összecsinálja magát, hogy azonnal megad mindent, amit a vörös – akarom mondani – kockás ingesek a maguk számára megfelelőnek tartanak. Az nem tűnt fel neki, hogy maroknyi csapatát akkor sem követte tömegesen a 150 ezer főnyi pedagóguskar, mert tagjai tisztában voltak vele, amennyit lehet, annyit a kormány úgyis megad nekik.
Pukli István mérhetetlen „szépségét” Dániában is megőrizte. Egy Middelfart nevű településen nincs semmi felelőssége, csak annyi, hogy tiszta legyen minden helyiség, kivigye a szemetet, tisztára takarítsa a kukákat. Aztán, ha vége a munkaidőnek, akkor elmenjen szépen haza.
Nem tudom, hogy most miért döntött úgy, hogy hallatja a hangját. A helyzet ugyanis azóta, hogy elment, sokat javult. S még jobb lenne, ha a baloldali pártok nem akadályoznák meg, hogy Brüsszel ideadja a magyaroknak járó uniós pénzt.
Egy hozzá hasonló gimnázium iskolaigazgatója most bruttó 1,1 millió forint körül keres, ami nettóban közel 800 ezret tesz ki. Ha megérkeznek az uniós pénzek, akkor ez a jövedelemszint nagyságrendekkel emelkedni fog.
Nem tudom, hogy Pukli úr takarításból mennyit keres, de ha netán többet is, biztos nem lényegesen, mint igazgató kollégája Budapesten. A költségek viszont Dániában nem magyar szinten állnak. Nem véletlen, hogy német, holland, belga nyugdíjasok tömegesen települnek Magyarországra.
Pukli morálja azért is a béka feneke alatt van, mert azt mondta, a feleségével azért döntöttek a kivándorlás mellett, mert a gyerekeiknek így tudnak megfelelő oktatást biztosítani.
Milyen Pukli szerint a megfelelő oktatás? Lehet, hogy a gyerekei ugyanúgy össze fogják keverni Bukarestet Budapesttel, mint más külföldiek, s ugyanúgy fogalmuk sem lesz róla, hol lakott Vörösmarty Mihály, mint annak, aki gépen száll fölébe.
Pukli nemcsak a magyar iskolákból íratta ki gyermekeit, hanem a magyarság soraiból is. Ez abból is következik, hogy elmondása szerint fogalma sincs, hogy mit kellene csinálni a magyar oktatással, de ahhoz van képe, hogy fölszólítsa a magyar pedagógusokat, hogy álljanak föl, s hagyják ott a pályát.
Mi lesz akkor azokkal a gyerekekkel, akiket a gondjaikra bíztak a szülők, tessék mondani? Miért nem azért küzd Pukli mester, hogy az unió adja már oda a magyaroknak járó pénzt, s akkor nyugati színvonalú bérekért taníthatnának a magyar tanárok is.
Félek azonban, hogy Pukli sem a pedagógusok érdekeiért küzdött anno, hanem a kormánynak akart keresztbe tenni. Ha nem így lett volna, akkor például Simkó Edit, a tüntetések egyik szónoka nem szivárványszínű ruhában ordibálta volna, hogy elege van, népszerűsítve az LMBTQ-propaganda tételeit, hanem rendesen, pedagógusnak öltözve, józan érveket hozott volna föl. Csakhogy józan érvek nincsenek. Csak a hergelés, a kormányellenes lázítás megy. Nem a pedagógusok körülményei fontosak, csak az, hogy Orbán bukjon meg.
Minden tiszteletem a takarítóké, nagyon fontos, tisztességes munkát végeznek. De aki tiltakozásként iskolaigazgatóból válik szándékosan azzá, őrá nincs miért tisztelettel tekinteni. Marilyn Monroe jól mondta: „A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás.”
Hogy ezek után Pukli István tökéletes-e vagy szép, azt döntse el a kedves olvasó.
A szerző szerkesztő
