A rendező, mint mondta, amikor először elolvasta Cecilia Stefanescu és Napoleon Helmis forgatókönyvét, meghőkölt a káosz láttán, de aztán három éven át kutatta a témát, és úgy döntött, hogy mivel elmaradt a forradalom lezárása, elmaradt a bocsánatkérés, számos bűnöst soha nem vontak felelősségre, elkészíti ezt a filmet, méghozzá a tőle telhető legnagyobb történelmi hűséggel.
Romániában zajlottak ugyanis a legvéresebb események az ottani rendszerváltozás idején: ötezren haltak meg, amikor a Ceaucescu-házaspár kivégzése után elszabadult a pokol. A forradalmárok, a katonaság, a rendőrség és a titkosrendőrség véres harcokat vívtak a hatalomért.
Senki nem tudja, ki kezdte a lövöldözést december 21-én
Fotó: Juno 11
Magyarországon bármikor, ha valaki elégedetlenségének ad hangot a rendszerváltozással kapcsolatban, megkapja, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Most a magyar néző a moziszékből nézheti végig, milyen az, ha megszűnik az állami kontroll, teljes a káosz, tetszik vagy nem, véres események kezdődnek, de attól még a teljes elszámoltatásra és igazságtételre nincsen semmilyen garancia.
Nagyszebenben 522 embert fogdostak össze, rendőrkapitányt, közlekedési rendőrt, forradalmár diákot, egyszerű járókelőt vegyesen. Ők lettek a „ terroristák”. Aki időben észbekapott, fegyvert fogott, és még fegyvertelen emberekre lövetett is, az lett a „rendcsináló milicista”. És azontúl a saját kollégáit is lőhette, verhette, terroristázhatta.
A december–januári események Nagyszebenben – az egykor szászok lakta gazdag és előkelő városban – 99 halálos áldozatot követeltek.
Viorel Stanese (Alex-Cornel Calergiu) nagyszebeni rendőrkapitány reggel munkába indult. A munkahelyén van éppen, amikor a (szemben levő?) tetőről valakik lőni kezdenek az utcán álldogáló vagy lyukas zászlók alatt masírozó tüntető csoportokra.
Hamarosan elszabadul a pokol, kifosztják a felkelők a fegyvertárat, és felgyújtják az épületet, Vioreléket pedig a milicisták fogságba vetik
Fotó: Juno 11
A tüntetők be akarnak nyomulni a rendőrség épületébe, hogy megtalálják a lövöldözőket (akiket a rendőrök is keresnek), és kieresszék a legendák szerint a föld alatti (valójában nem létező) alagútban fogvatartottakat.
Amikor a rendőrök hajlandónak arra, hogy öt embert beengedjenek az épületbe, hogy meggyőződjenek arról, nem ők lövik az embereket, és nincsenek foglyok a föld alatt, elszabadul a pokol, a benyomuló tömeg feltöri a fegyverraktárat, a rendőrök jobbnak látják, ha civil ruhában menekülnek. Aurica Dragoman ezredes elvtársat kivéve, aki gyorsan kiáll a tömeg elé rendcsináló milicistának, majd a fegyvertelenül menekülő, magukat megadó kollégáit löveti. De nem is kerül be – velük ellentétben – a víztelenített úszómedencébe, ahol az összefogdosott „terroristákat” őrzik, hanem megmarad az események irányítójának.
Tudor Giurgiu megtalálta a forradalom káoszának bemutatásához a legjobb nézőpontot: 34 éve, hogy lezajlott a román forradalom, de a film minden jelenete itt és most játszódik, Giurgiu együtt lélegzik minden szereplőjével, jelen van, ébren, embersége sem alszik el egyetlen pillanatra sem.
Nem szépíti a történteket: látunk az utcán kiterített, meztelen halottakat, véresre vert embereket, puskatussal veretést, fegyvertelen, kegyelemért könyörgő emberek (ártatlan kollégák) lelövetését, szilveszterkor szolgálatban hatalmas sülteket lakmározó milicistákat, míg a medencében didergők azért könyörögnek, hogy a lencsefejadagjukhoz egy kis húst is kapjanak.
Rendőrök, felkelők, ártatlan járókelők – mindenki terrorista, akire ráfogják
Fotó: Juno 11
A film egy objektív, ismert történetet mesél el, de az érzelmek, indulatok, félelmek és fantasztikus tablóképek, az „örök mi” lenyomatai lendítik tovább jelenetről jelenetre ugyanúgy, mint az ókori drámákat és az operákat.
Bent, a medencében összevert véres emberek állnak, ülnek, fekszenek, fönt a milicisták rohamsisakban, fegyverrel őrzik őket. A lentiek csoportokba rendeződnek, mindenki az övéit keresi, de idővel elmosódnak a határok, kártyáznak, beszélgetnek, a Nép Házában készült szőnyegekkel takarózva, egymást melegítve alszanak.
Szilveszterkor a milicisták behoznak egy fekete-fehér tévét, és odafordítják a foglyoknak, hogy ők is köszönthessék az új évet.
Az érzelmek és a lendületes, máskor groteszk képsorok mellett az abszurd és a helyenként fekete humorral fűszerezett párbeszédek is elevenné, mozgékonnyá, nagyon jól követhetővé teszik a filmet.
A képi humorra jellemző, hogy miután láttuk, hogy két sorban csaknem meztelen holttestek fekszenek az utcán, síró hozzátartozók és kíváncsi idegenek nézegetik őket, érkezik, és komótosan leparkol egy Dacia – koporsóval a tetején.
És persze nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, amikor olyanokat hallunk, hogy egy nő a csekkjét akarta befizetni, és ezért benyúlt a táskájába a pénztárcájáért, de azt hitték, fegyvert akar elővenni, és ezért már vitték is, mint terroristát. Egy másiknak a kontyát is szétszedték, mert jeladót kerestek benne.
A milicisták kenyereket dobnak be az úszómedencébe az éhes foglyoknak
Fotó: Juno 11
Amikor Viorel elfertőződött sebeivel protekciósan végre kórházba kerül, közlik vele, hogy csak a nőgyógyászaton van szabad ágy.
A sebesülteket ellátó osztályos orvos rárivall a fegyveres katonákra, hogy hagyják békén a betegeit, majd ha meggyógyultak, akkor megölhetik őket.
A rendező, a forgatókönyvírók mellett az operatőr, Alex Staniu és a vágó, Lemhényi Réka is nagyot alkotott a Libertate’89 – Nagyszeben című filmben.
Mint Tudor Giurgiu elmondta, több mint 120 színészt és még több statisztát kellett mozgatni a tömegjelenetekben bővelkedő film forgatásán. Magyar színészeket is láthatunk a filmben. Dimény Áron, Bíró József, Deák Zoltán bukkan fel a román forradalmat megidéző film képsorain.
Libertate’89 – Nagyszeben (2023)
Román–magyar játékfilm, 108 perc
Rendezte: Tudor Giurgiu
10/10
Object box
