Az Égei-tengeren fekvő görög sziget többek között arról lett híres, hogy lakói átlagosan bő tíz évvel tovább élnek, mint a Nyugat-európaiak.
Az ókori görög mitológia szerint a partjainál veszett a tengerbe Ikarosz, a lázadás, a szófogadatlanság, a kíváncsiság istene. A mítosz szerint Ikarusz az apjával Daedalusszal az Égei-tenger felett repült, amikor Ikarusz figyelmen kívül hagyta apja intelmeit, mely szerint ne repüljön a nap közelébe. Ikarusz azonban magasabbra akart repülni mint apja, ezért amikor közeledett a forró égitesthez, viaszos szárnyai megolvadtak, ettől Ikarusz lezuhant, és a sziget partjainál elsüllyedt a tengerbe. Innen kapta a sziget az Ikária nevet.
A sziget mérete nem éppen kicsi, 40 kilométer hosszú és nyolc kilométer széles, de a tömegturizmus eddig elkerülte. Ennek magyarázata lehet akár az is, hogy a sziget nem rendelkezik a turisták által megszokott infrastruktúrával. Nincs nemzetközi repülőtere, és a főszerepet a természet játssza. Vannak azonban, akik kifejezetten ilyen csendes és békés helyet keresnek, ahol a barátságos és stresszmentes életet élő aggastyánokkal való megismerkedés közben jól ki tudják pihenni magukat.
A hosszú élet szigeteként ismert Ikárián minden harmadik lakos megéri a 90. életévét, sőt a földön itt él a legtöbb 90–99 éves kor közötti ember.
Az ikáriaiak nemcsak hogy jóval tovább, de sokkal egészségesebben is élnek, mint a többi ország lakói. Sőt, még életük végén is remek egészségügyi állapotnak örvendenek. A szakemberek szerint a szigetlakók életmódjának több pontja is meghatározó szerepet játszik hosszú élettartamukban.
A hosszú és virágzó élet titka
Az ikáriaiak gyökeresen eltérő életmódot folytatnak, mint a nagyvárosban élők. Ők még a hagyományos mediterrán étrendhez viszonyítva is sok halat, valamint zöldséget esznek, emellett azonban viszonylag kevés húst fogyasztanak. A kilencven évnél idősebb szigetlakók közül tízből nagyjából hatan még mindig nagyon aktívak fizikailag.
A helyiek olívaolajban készítik az ételek többségét, és a hegyoldalakról gyűjtött vadon termő zöldségeket, illetve gyógyfüveket nemcsak megeszik, hanem gyógyászati célokra is felhasználják. Az idősebbek kedvelt napi itala a főleg szárított zsályából, kakukkfűből, mentából és kamillából főzött helyi mézzel édesített tea. Emellett naponta két-három csésze kávét, és négy pohár bort is megisznak. A szigetlakók gyakran esznek a fetához használt triptofánt is tartalmazó kecsketejet, ami fokozza az úgynevezett „boldogságkémiai” szerotoninszintet.
Ikarián viszonylag kevesen dohányoznak, viszont szinte mindenki szunyókál egy nagyot délután, életritmusuk mentes bármiféle stresszfaktortól, szoros kapcsolatot ápolnak családtagjaikkal és barátaikkal is. Megdöbbentő lehet az a tény is, hogy a sziget idősei között elvétve találni csak olyat, aki depressziós lenne vagy elbutult volna.
Az Athéni Egyetem orvosi karán több száz ikariai lakos étrendjét elemezték. Kiderült, hogy húst csak havonta ötször esznek, és a saját kertjükben termesztett, növényvédőszer-mentes zöldséget fogyasztják. Megállapították azt is, hogy az idős szigetlakók étrendjében nagyon kevés a finomított cukor, viszont magas az olívaolaj-tartalom.
A National Geographic támogatásával Dan Buettner bestselleríró ellátogatott a szigetre, és felfedezett egy még megdöbbentőbb tényt a helyiek életmódjáról. A 90 év feletti ikariaiakkal készített interjúi során a legtöbben azt állították, hogy még mindig szexuálisan aktívak.
Az író a festői paradicsomot „az istenek és halhatatlanok szigetének” nevezte, ahol az emberek „nem számolják az éveket”.
A tudományos vizsgálatok szerint az ikáriaiak hosszú és egészséges életének titka a nyugalom és a boldogság.
Az ikariánusok előnyére válik a természettel összhangban lévő, szabadtéri életmód is, ahol „a stressz és a magány szinte ismeretlen fogalmak” – írja a National Geographic.
Ikariát a szakemberek az úgynevezett „kék zónák” közé sorolták. Ezen területek – a japán Okinava, az olaszországi Szardínia, a kaliforniai Loma Linda, és a Costa Rica-i Nicoya – lakói az átlagosnál tovább élnek.
