Április óta a Bergeni Egyetemi Múzeum kutatói Seljeben egy új hotel helyszínén végeznek ásatást, Norvégia délnyugati részén az Északi-tenger partján. Eddig prehisztorikus lakóhely nyomait és szemétkupacokat találtak tele állat csontokkal, egy kőszerszámmal (penge sarló) és kis kagyló gyöngyökkel. De a legunikálisabb lelet egy legalább öt ember csontvázát tartalmazó kővel bélelt sír.
A szénizotópos kormeghatározás szerint a kegyelettartó urna kora, a csiszolt kőkorszak végére, Kr.e. 2100 és 2000 esik. A körülbelül 3 méter x 1.5 méter széles és 1 méter magas a sírnak két kamrája van és egy ízületi gyulladásos idősebb férfi, egy kétéves kisgyermek és egy fiatal nő maradványait tartalmazza. Találtak csoportokba rendezett csontokat is, amik azt sugallják, hogy két másik egyén maradványait félretették, hogy új embereket temessenek el.
Míg az emberek a Közel-Keleten körülbelül 12.000 évvel ezelőtt feltalálták a mezőgazdaságot, a technika lassan érte el Norvégiát, ahol az az emberek évezredekig nomádabb vadászó és halászó életet éltek. Az, hogy a sír a kései neolitból származik és hogy penge sarlót találtak ott, amit a gabona betakarítására használhattak, erős bizonyítéka annak, hogy néhányan az első földművesek közül Seljeben telepedtek le, Norvégia nyugati részén.
A kései neolitikumban Norvégia délnyugati részén élő emberek általában sziklákba temették halottjaikat. De Norvégia keleti részén, ahol az emberek már foglalkoztak e földműveléssel, az ilyen kegyszertartó sírok, mint amit Seljeben sokkal gyakoribbak. A régészek régóta feltételezik, hogy a kő kegyszertartó temetési tradíció Dánia Jutland-félszigetéről származik, és a földműves közösségek hozták be Svédországba és Norvégiába, a csontvázak DNS vizsgálata megerősítheti, hogy vajon az emberek a keltről szerzett földművelés ismeretével vándoroltak-e be nyugatra, vagy egy helyi csoport, mely gazdálkodó életmódot választotta. A tesztekből az is kiderül, hogy a sírban lévő emberek biológiailag rokonok-e, ahogy várható.
Bár Selje a tengerparton fekszik, ahol télen a tenger majdnem lehetetlenné teszi az utazást, a helyszín egyértelműen találkozási pont volt az emberek számára. Emberek, ötletek, és áruk széleskörű cseréje kellett történjen több ezer éven át.
