G. Fehér Péter
2023. november 22. szerda. 6:00
A NATO katonai tervezői nem számítottak arra, hogy az ukrajnai háború túlzott mennyiségű lőszert fog felemészteni. A leszállított lőszerek nagyságrendileg kevesebbek, mint amire az ukránoknak szüksége lenne. – állítja többek között összefoglaló cikkében Stephen Bryen, az Asia Times hasábjain. A Reagan-kormány volt védelmi államtitkár-helyettese szerint az oroszok is lőszerhiánnyal küzdenek, de a NATO-hiánya sokkal súlyosabb, mint Oroszországé.
Annak ellenére, hogy a nyugati katonai szövetség növelte lőszergyártási kapacitását, mégsem lesz képes havi 163 000 tüzérségi lövedéknél többet legyártani, míg az oroszok valószínűleg több mint 350 000 lövedéket állítanak elő havonta.
A neves szakértő, aki egyébként Yorktown Institute vezető kutatója is, úgy látja, hogy a fő probléma, hogy a NATO a keleti bővítésével terjeszkedési szövetséggé vált és feladta a védelmi szövetség eredeti koncepcióját. A NATO megváltozott álláspontja a Szovjetunió összeomlása után következett be.
Az amerikai lőszerhiánynak komoly geopolitikai következményei lehetnek. Az Egyesült Államok ugyanis saját szövetségeseinek felhalmozott tartalékait kezdte el alaposan megdézsmálni. Az elmúlt időszakban sokan és sokat gúnyolódtak Oroszországon, mert a Kreml Észak-Koreától kért lőszert, Phenjan legalább fél millió lövedéket küldött Oroszországnak, de ennek a négyszeresét is képes leszállítani, ha szükséges. Most Amerika jár ugyanabban a cipőben.
Az Egyesült Államok gyors ütemben lövedékek százezreit szállított el Dél-Koreából és Izraelből. Ez óriási kockázatot jelent, mert ha például Kim Dzsongun megtámadja a félsziget déli részét, Szöulnak aligha lehet gyors amerikai segítséget nyújtani.
Izrael esetében, amely harcban áll a Hamász terrorszervezettel, még súlyosabb a helyzet. Washington elrendelte 300 000 lövedéknek a közel-keleti szövetségesétől való elszállítását és Ukrajnába küldését. Így Izraelnek alig maradt több 155 milliméteres lövedéke, mint saját készlete. Ez azért jelent veszélyt a zsidó államra, mert nem elképzelhetetlen, hogy nem csak délen, Gázában a Hamász ellen, de északon, a libanoni határnál, a síita Hezbollah terrorszervezettel is az eddigieknél komolyabban kell majd harcolnia.
De miért alakult ki nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban lőszerhiány, annak ellenére, hogy Amerikának hat lőszergyára is van?
Elsősorban azért, mert a hidegháború alatt az Egyesült Államok a Szovjetunió ellen készült. Ehhez pedig interkontinentális ballisztikus rakéták, közép hatótávolságú rakéták, valamint különböző funkciókat ellátó repülők kellettek. Az USA nem szárazföldi háborúra készült a Szovjetunió ellen, a tüzérségi lőszergyártást ezért elhanyagolta. A most üzemelő lőszergyárak nagy részét még a második világháború alatt építették és azóta nem modernizálták.
Az egyik legnagyobb lőszergyár Iowában van, és jellemző a gyártási kapacitás leépülésére, hogy a ’60-as években még tizenháromezer embert foglalkoztatott, ma meg kevesebbet, mint 900-at és az egész üzemet nem automatizálták, csak néhány robotot használ – adta hírül az Asia Times. Még rosszabb a helyzet a másik nagy lőszergyártónál, amely pennsylvaniai Scrantonban található, amelyet még a XX.-dik század elején állítottak üzembe és az iowai lőszergyárához hasonlóan a géppark nagy része elavult.
Mindez komoly lőszer ellátási problémát okoz az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Hiába akarja Washington a lőszergyártást 2028-ra havonta nyolcvanezer darabra felfejleszteni, nehéz lesz az elavult gyárakat nagyobb kapacitásra bírni, mert a nem vonzó munkakörülmények miatt csak kevesen vállalnak munkát ezeken a helyeken. Az európai tervek kevésbé egyértelműek, ma még csak remény van arra, hogy a közelebbről meg nem határozott jövőben, havi minimum húszezer és maximum ötvenöt ezer lőszert gyártanak majd.
Stephen Bryen mindezek után azt a következtetést vonja le, hogy a NATO-nak Ukrajnára való kiterjesztésének ötlete az eddigieknél is jóval kockázatosabb. Ennek az ötletnek a végrehajtása minden bizonnyal aláásná a NATO elrettentő erejét, amit az oroszok és a kínaiak egyértelműen megértenének.
A NATO talán legnagyobb kritikáját a cikk szerzője akként fogalmazza meg, hogy az európai szövetségesek, amelyek hatalmas mennyiségben szállítanak katonai segélyt Ukrajnának, szinte semmit sem fordítottak a váratlan katonai helyzetek kezelésére. Helyette megdézsmálják az USA és a NATO nemzetbiztonsági védelmi szükségleteire tartalékolt készleteket.
