Óriási csalódás volt a kenus Zala György számára, hogy nem vehetett részt az athéni olimpián, ezért is döntött úgy, hogy más vizekre lapátolva gondoskodik a maga és a családja megélhetéséről. Egyes hajóban a barcelonai és az atlantai nyári játékok bronzérmeseként, négyesek tagjaként világbajnoki aranyérmesként tett pontot sikeres pályafutására, a versenyzéssel felhagyva pedig úgy döntött, hogy a sport vonzáskörében maradva erőnléti edzőként méretteti meg magát. Jól választott, de sokat is tett azért, hogy 2014 óta a magyar nemzet kiemelt erőnléti edzője, amelyre elsősorban azzal szolgált rá, hogy négy és fél évig Kemény Dénes szakmai stábjának tagjaként szolgálhatott, aminél jobb referenciája aligha lehetne.
Zsebében az irodája
A minőségre és a pontosságra sokat adó, a feladatok mennyiségétől pedig inkább felpörgő, mint meghátráló Zala Györgyöt ma is erős szálak fűzik a vízilabdához, de örökmozgó és ambíciókkal felfűtött emberként más sportágakban is folyamatosan keresi a bizonyítás lehetőségét.
„Azokban az időkben, amikor még válogatott versenyző voltam, a teljesítménysportokban az edzőkre hárult a speciális erő- és az állóképesség fejlesztésének feladata is, nem úgy, mint most, amikor egyre több helyen erre kiképzett szakemberek segítik a munkájukat. Jómagam az edzői diploma megszerzése után a személyi edzők mesterségét is kitanultam, mégsem cövekeltem le egy felkapott fitneszteremben, mert ott olyan tehetős kuncsaftokkal is foglalkoznom kellett volna, akik kisajátítanak, képtelenek tolerálni, hogy az élsportolókkal két-, olykor háromhetes edzőtáborokba vonulok el.
Nekem a sport az éltető közegem, ez az én világom, ahol minden a teljesítményről, a kitűzött célokról és a sikerhez vezető útról szó – fogalmazta meg a hitvallását az SzPress Hírszolgálatnak Zala.
„Nem használok asztali vagy hordozható számítógépet, beérem az okostelefonommal, abban van minden adatom és tudományom. Csaknem kétezer edzéstervet őriz a mobilom. Reggel, amikor az utamra, vagy inkább a sportágakat váltogató körutamra indulok, zsebre vágom az irodámat, nekem így kényelmes, és nem is gondolok más megoldásra.” – mondta.
Zala nyitott az új kihívásokra, ha segítséget kérnek tőle, igyekszik senkit sem visszautasítani. Korábbi és mostani „páciensei” között ugyanúgy megtalálhatók vízilabdázók, kajakozók, kenusok, atléták, vívók, labdarúgók és kézilabdázók, ahogy az öttusa és az úszás válogatott versenyzői is. Utóbbiak társaságában családtagnak érzi magát, sokkal többnek, mint a szakmai stáb kívülről jött tagjának.
„Sok időt töltök a Duna Arénában, és tartok szárazföldi edzéseket Virth Balázs és Kovácshegyi Ferenc tanítványainak, Kapás Boginak, Telegdy Ádámnak, Márton Ricsinek, Zombori Gábornak, Verrasztó Dávidnak, nem utolsósorban pedig Milák Kristófnak. Egy kívülállónak elképzelése sincs arról, hogy mennyire erősek és szívósak, hogyan és hányszor tudnak húzódzkodni, hány hasizom-erősítő felülést képesek egy huzamban megcsinálni. Minden, ami újítás vagy egyedi igényként kerül az edzéstervbe, azt először magam próbálom ki, és csak ezután építem be a parti munka elemei közé. Semmi sincs kőbe vésve, az edzőkkel folyamatosan konzultálva változtatok a nehézségi fokon vagy az ismétlésszámon, ha jelzik, hogy a versenyzőik a medencében kimerítően nehéz feladatokat kaptak.”
Milák szeretetre méltó, de zárkózott ember
Zala György nem tagadja, sőt kifejezetten büszke arra, hogy a medencében hónapok óta nem mutatkozó Milák Kristófnak is ő tart szárazföldi edzéseket; jól haladnak, de ez nyilvánvalóan csak az olimpiai, világ- és Európa-bajnokra váró feladatok egyik része.
„Én egy szerethető, vagy ha úgy tetszik, szeretetre vágyó szupersportolót látok benne, aki viszont zárkózott, kevés ember előtt nyílik meg. Örülök annak, hogy a bizalmát kimutatva a szárazföldi edzéseinek tervezését és levezetését rám bízta, de mostantól máshogy nézne rám, ha ennél többet mondanék és jósolgatásba bocsátkoznék. A kivételes tehetségét soha nem lehetett megkérdőjelezni, ahogy az edzőinek tudását sem” – mondta befejezésül.