Életének 88. évében elhunyt Vajda Mihály, írja a Szombat, amely arra emlékeztet, hogy a Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki.
Vajda Mihály 1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia-német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a Budapesti iskola köréhez tartozott.
Az 1970-es évek felé marxizmuskritikus műveket írt, amelyek többségében nem jelenhettek meg. A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdése foglalkoztatta. Továbbá foglalkozott filozófiatörténettel és politikai filozófiával.
Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.
Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja, esszéíróként és publicistaként gyakran írt erről, a Szombat is rendszeres szerzői között köszönthette.
A legutóbbi hetekben, a Hamasz terrorról írva ő is rámutatott a nyugati Izrael-ellenesség köntösében feltámadt zsidóellenességre.
