Érdekes és nagy vihart kavaró írás jelent meg cirka tizenhét évvel ezelőtt a több mint egy évtizede megszűnt Reggel című napilapban. Az orgánum egyik munkatársa, Vajta Zoltán gondolt egy merészet, fotós kollégájával együtt csónakba ült és kievezett a Szentendrei-sziget parti szűrésű kútjaihoz. Ott gyakorlatilag senkitől nem zavartatva jött-ment, majd másnap mindezt megírta a lap hasábjain.
Megspékelve azzal, hogy „bármit is” beletölthetett volna a vízbe.
Az oknyomozó újságírás eme gyöngyszemén természetesen minden hivatalos szerv halálosan és vérig sértődött – majd mintegy elégtételként reflexből feljelentette a lapot. A háborgók sorában akadt olyan „hatalmasság” is, aki szerint a kiadó egyenesen tippeket adott a terroristáknak – amiért pedig rögvest börtönbe kellene zárni az összes olyan közreműködőt, aki részt vett az akcióban. Nem ragozva a történetet az ügy végül elsimult, mert az illetékesek belátták, a tollforgatónak igaza volt, s illene jobban vigyázni arra, amit mintegy kétmillió ember fogyaszt naponta.
Szögezzük le gyorsan, Európa, s közte hazánk élelmiszerbiztonsága igencsak jónak mondható. Az ellenőrzés magas fokú – ám ennek ellenére minden évben előfordulnak olyan hibák, melyeket csak utólag szúrnak ki a hatóság emberei. Elég csak arra utalni, hogy a visszahívott szaloncukrokról és édeségekről szóló hírek az ünnepek előtt szinte rutinszerűen bukkannak föl a tudósításokban.
Ugyanakkor ha mindezt kissé tovább gondoljuk, nyugtalanító kép tárulhat elénk. A Közel-Keletről érkező híreket hallgatva ugyanis kár lenne feledni, hogy az utcai piacokat, bolti árusítást érintő terror nem kizárólag az agytalan öngyilkos merényletekben nyilvánulhat meg.
Az Egyesült Államok például évente több mint egymilliárd dollárt költ saját élelmiszerellátásának biztonságára – ám ezzel párhuzamosan a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint terrorizmus nélkül is körülbelül ötezer halál- és 325 000 kórházi kezelést igénylő eset történik az országban esztendőnként.
Az USA-t érintő leginkább riasztó, a terrorcselekmény kategóriájába sorolható eset egy oregoni vallási kommuna kapcsán esett meg. Egy Bhagwan Shree Rajneesh nevű indiai születésű guru követői úgy próbáltak befolyásolni egy helyi jellegű választást, hogy szándékosan szalmonella baktériummal mérgezték meg választóknak felszolgált salátaszeleteket. Bár az akcióban szerencsére senki sem halt meg, de így is 751 embert kellett az orvosoknak ellátni. A második világháború óta akadt néhány más kísérlet is az Egyesült Államokban az élelmiszerek biológiai anyagokkal való szándékos beszennyezésére, de ezeket mind bűncselekmények, és nem terrorizmusnak minősítették a bűnüldöző szervek.
Piac az izraeli Ashkelon városában
Fotó: AFP / Menahem Kahana
Az oregoni esetben az ellátási lánc végén került bele a salátába a szalmonella, de a (terror)támadás a mezőgazdasági üzemtől kezdve az „asztalig” bezárólag bármely ponton megtörténhet – a világ bármelyik helyén. Az importált élelmiszereket biológiai vagy vegyi anyagokkal szennyezhetik be, de a nem kellően ellenőrzött dolgozók révén az élelmiszer-feldolgozó üzemben is abszolválható a károkozás.
S ez a veszély egyáltalán nem légből kapott. Az a közeg ugyanis, amely (például) a francia tengerparton a bámészkodó-sétálgató tömegbe teherautóval szándékosan belehajtó terroristát kitermelte vélhetően eljut oda is, hogy a nyugati világban látszólag otthonra lelt és kétkezi munkásként egy konzervgyárban dolgozó hitharcos révén belenyúljon az életünkbe.
A szakemberek megegyeznek abban, hogy egy (bármilyen) nyilvánosságot kapott agrárterror-támadásnak borzasztó gazdasági következményei lennének – nem csak az akcióban érintett konkrét, hanem az összes kapcsolódó iparágban és szolgáltatási szektorban. Lévén az egyként nullázná le a beszállítókat, forgalmazókat és étteremláncokat. Az pedig szinte csak szomorú járulék, hogy egy szándékos szabotázscselekmény fiskális hatása is többdimenziós, amely visszahat a gazdaság más ágazataira is.
A veszélyt amúgy Izraelben is érzékelik, melyet kiválóan példáz, hogy a zsidó államban működik a világ egyik leghatékonyabb élelmiszer-ellenőrző hatósága. Ám ez sajnos nem egyenértékű azzal, hogy a rendszert ne lehessen kijátszani.
Az pedig különösen félelmetes, hogy ténylegesen nem is kell feltétlenül mérgezni. Számos szakértő egyenesen attól tart, hogy a terroristák a tömegmédián vagy az interneten keresztül próbálhatnak meg hamis pletykákat terjeszteni a nem biztonságos élelmiszerekről. Talán elegendő a jelenlegi, Izrael határait érintő konfliktusra tekinteni: bárki láthatja, hogy az ártatlan civilek elleni palesztin terrortámadások világszerte hány millió emberből váltottak ki – szimpátiát. Mindez egyben azt is jelzi, hogy a terroristák igen is jelentős közeget képesek hatékonyan megszólítani – s e közeg gyakorlatilag csak azt hiszi el, amit a fegyveres csőcselék állít.
S itt bátran visszautalhatunk egy pillanatra a bevezetőben említett parti szűrésű kutakhoz: vajon mennyien lennének rosszul már attól, hogy a közösségi oldalon olvastak egy álhírt a csapvíz megmérgezéséről? S ezek a „mérgezési áltüneteket” produkáló polgárok mennyi idő alatt tömítenék el az egészségügyi rendszert? Illetve az is kérdéses, hogy akad e az országban annyi, úgynevezett lajtoskocsi, amivel Budapest szomjúhozó népét meg lehetne itatni?
