Ismét bűz terjeng az ellenzéki politikai műhelyek háza tájékán. Volt már erre bőven példa az elmúlt évtizedekben. Még kormányon is. Medgyessy Péter miniszterelnökként még kormányon is arról beszélt, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Gyorsan meg is puccsolták, hogy eltussolhassák, mi is bűzlik e kijelentés mögött. Karácsony Gergely a 2014-es kampányban beszélt arról, hogy néhány Unicumot meg kellett innia ahhoz, hogy elviselje a füstös szobák bűzét, nem szeretem – magyarázta, hogy Gyurcsány Ferenc is ott van a listán –, hogy így alakult, de ez van.
Ez volt, ez van, s jó darabig még ez is lesz az ellenzék háza táján. Volt, mert Gyurcsány-mentes listát követelt 2018 előtt az MSZP-s Botka László is, ám a „nagypolitikában” ő is hullaként végezte. Márki-Zay Péter csupán megkérte Gyurcsányt, hogy lépjen hátra, ne vegyen részt a kampányban miután a remény asszonyát, Dobrev Klárát elverte, mint jég a határt, majd a fő versenyen a bukása után a DK elnöke volt az első, aki a nagy kést belédöfte, s a politikai sírgödör szélére lökte.
A Momentum arca, Donáth Anna a napokban ismerte be, hogy 2022-ben be kellett fognia az orrát, hogy elviselje a bűzt, hogy Gyurcsánnyal közös listán szerepel a neve, ami még egyszer nem történhet meg. Ám 2024-et illetően máris visszakozni kényszerült a Momentum az önkormányzati választásokat illetően. Donáth párttársa, Nyirati Klára, a Momentum bajai polgármestere ugyanis a DK bajai képviselőjétől bocsánatot kért, hogy „Donáth Anna hülyeségeket csinál”, egyszerűen nonszensz, taktikailag is az, meg erkölcsileg is, mindenhogy. Nesze neked igazságbeszéd. A bűz, úgy tűnik, tartósítószer az ellenzéki politikában. Ápol és eltakar. Bár szerintünk, inkább ápor(odott), és eltakarít.
Mi ezekben a történetekben a közös többszörös, a közös nevező? Az elvtelenség. Minden logikus gondolkodásra képes ellenzéki pontosan tudja, hogy egy országos választáson az azon részvevő öt, öt és félmillió választópolgár háromnegyede soha nem szavazna egy olyan listára, amelyen a bukott, hitelét vesztett Gyurcsány Ferenc neve szerepel. Ezt még a Fidesz iránti – nem csekély mértékben éppen a magát az ellenzék vezérének tartó Gyurcsány által gerjesztett, táplált és újratáplált – gyűlölet sem képes felülírni. Gyurcsánnyal nyerni tehát lehetetlen. Kiapadhatatlan baloldali balsorsforrás. Ez azonban csak a választási matematikai része ennek a szomorú és az egész országra nézve is káros történetnek. Hiszen a plurális, vagyis többpárti demokráciákban a hiteles ellenzék, a kormányzati alternatíva társadalmi minimum. Ez pedig csak nagy politikai munkával, építkezéssel, szilárd elvekkel, következetességgel és hiteles arcokkal teremthető meg. Úgy tudjuk, ez nincs még betiltva.
Ennél is fontosabb, hogy a politikatudományban ősrégi íratlan szabály, hogy a politikai ellenzéknek csak akkor van esélye a győzelemre a regnáló hatalommal szemben, ha erkölcsi fölényre is képes szert tenni a felmutatandó társadalmi vízió mellett. Az erkölcsi fölénynek nem az az útja, hogy ha DK-s vagy, olcsóbban kapsz színházjegyet. Sőt, Magyarországon az ellenzék számára igencsak kedvező külső körülmények (infláció, háborús válság, uniós pénzek zárolása stb.) ellenére sem csökkent érdemben a Fidesz támogatottsága, mert sokan, sőt rengetegen gondolják azt a mai ellenzékről, hogy „ezek sem lennének jobbak.”
Gyurcsányról, a trójai falóként előretolt árnyékminiszterelnökéről, Dobrev Kláráról és a DK-ról pedig még többen is, mint a rajtuk kívül álló ellenzék egészéről, ami Gyurcsányék kannibalizmusától függetlenül is a teljes szétesés állapotában leledzik. A Párbeszéd, a Jobbik, az MSZP és az LMP ugyanis érdemi társadalmi támogatottság nélkül kapaszkodik foggal és tíz körömmel abba a mentőcsónakba, amelynek kormánykerekénél Gyurcsány és pártja megélhetési politikusainak siserahada sündörög. Innen nézve, Donáth Anna a maga módján hiába mondta ki az igazságot, mint látjuk, csak a magyar közmondás érvényesül saját pártjában is: mondj igazat, s betörik a fejed.
Ahol bűz terjeng, nem elég szellőztetni. Tiszta levegő is kell.
A szerző újságíró
