2023. december 2. szombat. 6:29
Méltó módon ünnepelte meg a hazai média az angolok elleni 6:3-at, az évszázad mérkőzését a hetvenedik évfordulón, amely sporttörténelmet írt, és megváltoztatta a futballjáték addigi irányát, menetét. Heti jegyzetemben a folytatásról, az angolok 1954-es budapesti vendégjátékáról, a 7:1-ről kívánok megemlékezni, mégpedig azért, mert alighanem ez volt az egyetlen futballmérkőzés a sporttörténelemben, amely az utóhatása miatt különleges helyzetet teremtett a politikában, Egyiptom földjén.
Kezdem azzal, hogy 1954 elején, a világbajnokságra készülő magyar Aranycsapat Egyiptomban vendégeskedett. Naponta volt edzés. A lejátszott négy mérkőzést nagy technikai, taktikai és erőnléti fölény jellemezte. A magyar csapat február 12-én 3-0-ra legyőzte az egyiptomi válogatottat. A vendégeskedést megelőzte, hogy 1953. június 18-án kikiáltották az országban a köztársaságot. Első elnöke Mohamed Nagíb tábornok lett, akinek bemutatták a magyar játékosokat is. Az Aranycsapat jelenléte Egyiptomban világszerte nagy publicitást kapott. Az igazi haszonélvező az új egyiptomi rezsim volt, amelyhez Moszkva, és a kommunista tábor közeledni akart. Feltételezhető, hogy a politika is közrejátszott abban, hogy Bozsikék akkor éppen a piramisok országába léptek.
Nagíb tábornok köztársasági elnöksége azonban pünkösdi királyságnak bizonyult, és csak tizenhét hónapig tartott. Nasszer már 1954-ben rövid hatalmi harc után megbuktatta. Az új államfő álma az asszuáni gát és a vízerőmű megépítése volt. Bejelentette, hogy Egyiptom egyedül is kifizeti a költségeket és erre megoldást talált. 1956. július 26-án Egyiptom államosította az addig magánkézben (túlnyomórészt angol és francia részvényesek kezében) lévő Szuezi-csatornát, hogy annak bevételeiből építse fel Asszuánt. Nasszer másik célja az volt, hogy az országban tartózkodó angol csapatokat kivonulásra bírja és Egyiptom elnyerje függetlenségét. 1954 végére aztán a brit csapatok elhagyták a Szuezi-csatorna övezetét. Nasszernek sikerült megegyeznie Churchill brit kormányfővel, hogy katonáik 1956-ra teljesen kivonuljanak Egyiptomból. Így is történt. Június 18-án az utolsó angol egységek is elhagyták Egyiptomot, és lezáródott a hetvennégy éves brit katonai jelenlét.
1954. május 23-a, a magyar–angol játéknapja után jött a képbe a 7:1. Az arab közvélemény ugyanis ujjongó lelkesedéssel fogadta az angolok legyőzését Budapesten. Egyiptomi szolgálatot teljesítő magyarok számoltak be arról, hogy június elsején, Port Saidba menet, a Szuezi-csatorna övezetében állomásozó angol csapatok táborai mellett autóztak, egy nyolcvan kilométer hosszú útvonalon, és észrevették, hogy az út menti Coca-Cola bódék, falusi házak, viskók falára a bennszülöttek messziről látható, óriási 7:1-es jelzéseket meszeltek. Persze úgy, hogy a drótsövények mögött rostokoló angolok jól láthassák a számjegyeket. A feledhetetlen 7:1 miatt súlyos kimenetelű incidensekre is sor került. A derék arabok addig-addig mutogatták feltartott hét ujjukat a nekikeseredett angoloknak, amíg azok kilőttek a népségre. Számosan megsebesültek, de alig hogy besötétedett, a bennszülöttek visszavágtak! A kantinból hazafelé tartó két beszeszelt angol katonát úgy eltüntették láb alól, hogy sohasem kerültek elő! A magyar futballisták aligha hitték, hogy a budapesti meccsnek milyen következményei lesznek a fáraók földjén.
Végső soron a politikában nincs jutalom és nincs büntetés, csupán következmények vannak.
A szerző újságíró
