Már aktív rendőri évei alatt is meghatározó (saját bevallása szerint) hobbija volt az írás, noha nem szépirodalmi műveket írt: szakmájából kifolyólag elsősorban oknyomozó és bűneset-feltáró könyveket adott ki.
Az egykori rendőrségi szóvivőnek már körülbelül 30 könyve jelent meg, ezek közül a legjelentősebb talán a József Attila halálának körülményeivel foglalkozó. Garamvölgyi László állítási szerint kizárt, hogy a magyar költő-óriás öngyilkosságot követett volna el – halála egy szerencsétlen baleset volt.
A kutatás során kiderült, hogy az eredeti verzió, miszerint a költőt moszkvai kommunisták lökték a vonat alá, egyértelműen kizárható. A történészek József Jolán, a költő testvérének leírását tekintették hitelesnek, és senki sem kételkedett József Attila utolsó óráiban. Garamvölgyi számára érthetetlen, hogy miért nem vették észre a logikai ellentmondásokat, és ha igen, miért nem hozták nyilvánosságra azokat.
A kommunikációs igazgató részletesen leírta József Attila utolsó óráinak eseményeit.
Eszerint József Attila egy kisebb társasággal indult volna valamerre, ám valamiért lemaradt tőlük, akik otthagyták őt. A költőnek nem esett jól, hogy magára maradt, és elment venni – és ez lényeges elem – 2 szál cigarettát, amelyet zakója felső zsebébe helyezett.
Ezután közelítette meg a vasútállomást, ahol látta, hogy benn áll a tehervonat, ám a labilis idegzetű, türelmetlen költő nem akarta megkerülni a vonatot, inkább úgy döntött, alatt bújik át – amikor is a vonat megindult, egy súlyos lánc fejbe verte őt, majd levágta a jobb kezét.
Garamvölgyi szerint át kellene írni a tankönyveket, ugyanis az öngyilkosság szinte teljes egészében kizárható. Az induló vonat elé ugrás egyébként is nagyon furcsa, és rendkívül ritka módja az öngyilkosságnak. Egy biztos – „akárhogyan lesz, immár kész a leltár, éltem – és ebbe más is belehalt már”.
