Egy dél-spanyolországban, Andalúziában található hatalmas temetőhalmot a neolitikus időszak egyik leglenyűgözőbb építményének nyilvánították, miután újra vizsgálták jellemzőit. A Menga dolmen néven ismert hihetetlen emlékművet úgy vélik, mintegy 5700 évvel ezelőtt építették, és a felnyitás után több száz kőkorban élt ember csontjait találták meg.
A Menga dolmen körülbelül 150 tonnás tetőköve a második legnagyobb kő, amelyet valaha is használtak neolitikus dolmennél, és a kutatók általánosságban úgy írják le az egész szerkezetet, mint az abban az időben Európában felépített legkolosszálisabb kőemléket.
A dolmen túlméretezett építőköveinek elemzése után a kutatás szerzői felfedezték, hogy az ősi építők puha kövekkel dolgoztak, amelyek megemeléséhez hatalmas műszaki ügyesség és logisztikai szervezettség kellett.
A kutatók petrográfiai és sztratigráfiai elemzési módszerek széles skáláját felhasználva megtudták, hogy a Menga kövek „többségében kalcarenitek, egy gyengén kötött üledékes kőzet, amely hasonlítható azokhoz, amelyeket a modern építőmérnökök „puha köveknek” ismernek el.” Az ilyen kövek különösen nehézkesek szállítani anélkül, hogy megsérülnének, ami azt jelenti, hogy a Menga-t építőknek alaposan meg kellett tervezniük a projektet.
A kövek elhelyezése rendkívül precíz: a dolmen pozíciója tökéletes párhuzamban van közeli „Lover’s Rock” (Szeretők sziklája) néven ismert heggyel, és a napfelkelte után komplex árnyékminták jelennek meg a kamra falain.
Mindezen innovációk figyelembevételével a kutatók lelkesen kijelentették:
„A Menga építése egyedülálló eredmény, amely a megalitikus mérnöki tudás állapotát jelképezi az archaikus Ibériában és talán Európában is.”
A jövőben is érdemes lehet újravizsgálni kőkorszakból megmaradt történelmi emlékeket, mert a technológia fejlődése rávilágíthat korábban ismeretlen dolgokra is,
