Árnyékvilágról, mint kifejezésről akkor hallottunk először, amikor vallásórán, hajdanán, valamikor az ötvenes ével elején úgy magyarázták meg nekünk ezt a fogalmat, hogy itt, a Föld nevű bolygón minden elmúlik, az emberi élet is, mert ez egy árnyékvilág. A túlvilágon aztán, ahová halálunk után kerülünk folytatódik az élet, amely már örökké fog tartani. Kiskorunkban elegendő is volt ez a magyarázat, később meg számos alkalommal volt már módunkban megismerkedni az örök életet hirdetők filozófiájával, akár teológusok, akár filozófusok, vagy más foglalkozásúak voltak az illetők. Mindenki annak hitt, akinek akart és akar, így aztán jól elvagyunk ez idő tájt is az élet-halál kérdését boncolgató filozófiákkal.
Ám telt múlt az idő, s egyszer csak arra ébredtünk, hogy földi árnyékvilágunk néhány lakójának hiányozni kezdett egy kormány. Volt ugyan nekünk akkor már kormányunk, voltak kinevezett tárcavezetők, működött is a szervezet, mi több, működik ma is, de az ellenzék valahogy úgy gondolta, hogy ezt az árnyékvilágot, ha már így hívják, amelyben élünk, egy általuk kinevezett árnyékkormány hitelesebben tudja irányítani, mint az éppen hivatalban levő, s ennek a nevében is meg kell mutatkoznia. Így lett nekünk egy árnyékkormányunk, amelynek a politikai életben az az értelme és célja, hogy az éppen hivatalban lévő kormány szerkezetét lemásolva egy választékot kínáljon az ország lakóinak. Tehát ha egy szavazáson győztes párt kormányt alakít, és megnevezi a minisztériumok élére javasolt embereket, akkor az ellenzék nyomban árnyékkormányt alakít, s ők is megnevezik azokat az embereket, akiket ők javasoltak volna, ha győztek volna a választásokon. Nos, meg is alakult ez az árnyékkormány nálunk, bennük az árnyékemberekkel, akik valahogy azóta is az árnyékban leledzenek, mert árnyék-Klára miniszterelnök kivételével nemigen láthatók, elképzeléseikkel nem bombáznak bennünket, nyilván kényelmesen üldögélnek együtt az árnyékban, vagy hazaárulókként az Európai Unió ilyen-olyan székeiben. Legfontosabb mézesmadzaguk, amit szorgosan huzigálnak az orrunk előtt, nem más, mint hogy folyton európai béreket és európai nyugdíjakat ígérnek. Valamint erős állami egészségügyet és oktatást, továbbá igazságos Magyarországot.
Na, ez utóbbit a napvilágon ülők is kívánnák, kívánják már régen, hiszen nem véletlenül szólaltak fel már számtalanszor – s nem árnyékban, hanem arcukat, nézeteiket a nyilvánosság elé tárva – az ellen, hogy Magyarországot az úgynevezett rendszerváltozás idején lerabolták, eladták a fejünk felől, adósságcsapdába ejtették, valamint részesei voltak a rablóprivatizációnak, s érdemtelenül meggazdagodtak. Továbbá kiszolgáltatták az embereket a külföldi bankoknak, amelyek csak és kizárólag a nemzetközi pénzoligarchia végrehajtó intézményei voltak, s azok mindmáig. Éppen ők tették ezt, az árnyékkormány egyes tagjai. Ám nem volt elszámoltatás, így lettünk következmények nélküli ország, s vagyunk ma is, de még azt is eltűrtük, hogy nemzeti ünnepünkön fegyverrel rontsanak rá az ünneplő emberekre, szemeket lőjenek ki, lovakkal rontsanak a gyalogosok közé. S ennek sem lett következménye! Az árnyékkormány mai tagjai meg abban az időben bizonyára azt gyakorolták, hogyan is kell az árnyékban maradni, hogy ne látszódjon a lopás, a kifosztás, a jogtalan privatizálás, a politikai bosszú, melyek zöme a nevükhöz kötődik. Mint ahogy nevükhöz kötődik a fogalmak megrontásának cselekedete is. Lejáratták többek közt a liberalizmust, a szabadságeszményt, melyért sokan az életüket adták, s ehelyett az erkölcsi szabadosságot és a pénz mindenek feletti uralmát dicsőítették, és teszik ezt ma is. Ahogy annak idején a néhai Síklaky István mondta, még a rendszerváltásnak nevezett időszakban: „rárontott térségünkre az észak-atlanti pénz-és külhatalmi gőzhenger.”
Nos, az árnyékkormány tagjai ennek a kiszolgálói a kezdetek óta, hiszen a külhatalmi gőzhenger ma is működik, az árnyékkormány tagjainak segédletével. Éppen az árnyék-miniszterelnök Dobrev mondta a minap, hogy „Magyarországnak soha nem volt még ilyen roppant ereje, mert soha nem volt ilyen erős szövetség része, amely a békénket szolgálja.” Nem tért ki arra, vagy tán nem volt ideje észrevenni, hogy az EU jelenlegi hiénáinak semmi köze a békesség-óhajtáshoz, miként a NATO-nak a hitelességhez. Az árnyék-miniszterelnök bizonyára rosszallóan viszonyul Matteo Salvinihez is, aki a minap azt mondta. „A bankok diktatúrájában élünk”, és hozzátette, „fel kell szabadítani az Európai Uniót, amely jelenleg a bankok diktatúrájában és a kötelezettségek hálójában él. Miközben itt az iszlamizáció veszélye, a közbiztonság pedig eltűnőben van országainkban.” Biztos vagyok abban, hogy ezen kijelentései miatt a teljes árnyékkormány felháborodik, s megkísérli megvédeni a végképp erkölcsi válságban fetrengő Európai Uniót. Van az a pénz ugyanis.
Ezekben a napokban került a nyilvánosság elé az árnyékkormány fejének azon nyilatkozata, miszerint „a milliárdos elit kiszolgálása helyett igazságos Magyarországot akarunk.” És az ég nem szakadt le. Ez már nem is árnyék. Hanem maga a sötétség.
A szerző újságíró
