A legendás, utópisztikus szigetek mindig is megmozgatták az embereket: a leghíresebb, amiről mindenki hallott már, Atlantisz. Atlantisz egy talán létezett, utópisztikus birodalom volt, ami még a történelem előtti időkben elsüllyedt – de mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanánk, hogy a mai Románia területén egészen az 1960-as évekig volt egy szellemiségét tekintve nagyon hasonló hely?
Ada Kaleh – a sziget neve törökül van, „erődsziget”-et jelent, és már Hérodotosz, a legendás ókori görög történész is említést tett róla. Földrajzilag a mai Románia területén, Orsovától 3 km-re délre volt található.
De mitől is volt olyan különleges ez a sziget?
A multikulturalizmus a mai globalizált világ egyik hívószava, több-kevesebb sikerrel az egész nyugati világ ezen eszme bűvöletében mozog – Ada Kalehon ez evidencia volt. A sziget lakossága körülbelül 1000 fő volt, meglehetősen kis létszámú, legnagyobb részt törökök lakták, magyarokkal, németekkel, románokkal közösen.
A szigetlakók egykor leginkább dohány-, szőlő- és rózsatermesztésből, halászatból, édességkészítésből és a turizmusból éltek. A sziget egykori lakóinak leírásai szerint maga volt a harmónia és a béke szigete, igazi paradicsomi állapotok: gyümölcstől roskadozó fügefák, rózsalugasok, az egész szigeten mindenki ismert mindenkit, egy nagy család voltak.
A sziget kazamata-rendszerrel is rendelkezett, amely lakok állandóan ideális hőmérsékletet biztosítottak – télen meleg, nyáron hűvös.
A sziget központi alakja egy török misztikus, Isgin Baba volt. Ő volt a rendfenntartó és a sziget spirituális vezére is, legyen az egyén bármilyen vallású. Isgin Baba egy álmot követően jött a szigetre, és kezdett el itt működni: tanította a szigetlakókat, gyógyította, megoldotta a problémáikat; különösen nehéz problémák esetén Isgin Baba éjszaka megálmodta, majd megoldotta. A sziget egykori lakói szerint azért is volt rend, mert nem volt értelme hazudni, Isgin Baba úgyis megálmodta.
A legenda szerint Jókai Mór a szigetről mintázta a Senki szigetét az Aranyember című művében, nagy írónkat is megihlette a varázslatos hely.
Mint annyi értékes dolognak, a szigetnek is a kommunizmus vetett véget: a román diktátor, Nicolae Ceausescu a jugoszláv vezérrel, Titoval közösen döntött a dunai vasmű megépítéséről, ami annyira megemelte a vízszintet, hogy a sziget víz alá került, lakóit beköltöztették bukaresti panelokba, sok törököt kitoloncoltak Törökországa, a több száz éves háborítatlan tündérmese a bestiális eszme áldozata lett.
