A brüsszeli lap ennek kapcsán egy korszak végéről cikkez. Mint írják, Macron kormánya az előző választásokon elvesztette nemzetgyűlési többségét, azóta alkalmi szövetségkötésekkel kormányoz az elnök. A belügyminiszter, Gérald Darmanin még a lemondását is felajánlotta.
A Politico azt írja, hogy a vereség azért is volt megalázó Macronék számára, mert a nemzetgyűlés még csak meg sem vitatta a tervezetet.
Az elnök tavaly vesztette el stabil többségét a Nemzetgyűlésben, az őt támogató pártok centrista koalíciója a legnagyobb tömböt adja így is, de önállóan nincs meg az abszolút többsége.
Így ügyek mentén, alkalmi szövetségek segítségével kormányoznak, leggyakoribb szövetségesük a jobbközép gaulle-ista Les Républicains (Köztársaságiak). A pártot a belügyminiszter sajtónyomás alatt tartotta a hétfőn elkaszált bevándorlási törvénytervezet kapcsán is, mondván, ha a republikánusok nem szavazzák azt meg, az az ő felelősségük lesz a választóik előtt, akik igencsak bevándorlásellenesek.
A törvénytervezet adott volna a jobbnak, meg a balnak is, hónapokig készítették elő, és többször elhalasztották a benyújtását. A tervezet ugyanis
- meggyorsította volna a francia földön bűncselekményt elkövető bevándorlók kiutasítását,
- viszont egyes esetekben legalizálta volna az illegálisbevándorló-munkások helyzetét,
ezért remélték, hogy jobbról és balról is támogatni fogják majd. Azt is remélték, hogy a jobboldali Nemzeti Tömörülés, illetve a baloldali–populista Meg Nem Hajló Franciaország (La France Insoumise) nem hajlandó közösen fellépni a törvénytervezet ellen, de ez mégis megtörtént. Szóval a dolog fordítva sült el: mindenki elutasította, beleértve a Les Républicains-t is.
A Politico arról ír, hogy mindez Macron erodálódó kormányzóképességét mutatja, amely könnyen előre hozott választásokhoz vezethetne, hiszen hasonló helyzetben a jobboldali Charles de Gaulle és a baloldali François Mitterrand is előre hozott választások mellett döntött. Ám mivel a Nemzeti Tömörülés egyre népszerűbb, most a politikai paletta legtöbb pártja és szereplője, beleértve az elnököt is, nem gondolkodik ebben az opcióban.
Korábban a Politico arról is írt, akárcsak a Mandiner, hogy nagy átrendeződés zajlik a francia politikában, eddig ugyanis a radikális jobboldal antiszemita volt, és a baloldal választói bázisához tartoztak a zsidók, ám a gázai konfliktussal ez megfordulni látszik: a zsidók átigazolnak a jobboldalra, mivel az bevándorlásellenes és iszlámkritikus; a baloldal pedig nem tudja ignorálni azt a növekvő választói bázist, amelyet a bevándorlók jelentenek neki, ezért egyre több ügyben igyekszik megfelelni nekik.
