„A modern emberi genomban megmaradt neandervölgyi DNS-darabkák elemzésével feltűnő tendenciát fedeztünk fel” – mondta John Capra, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem epidemiológusa. Elmondása szerint ezek közül sok olyan gént érintett, amely a modern ember testóráját szabályozza, és a legtöbb esetben növelte a hajlamot arra, hogy reggeli ember legyen.
A Homo sapiensek 70 ezer évvel ezelőtt vándoroltak Afrikából Eurázsiába. Megérkezésükkor találkoztak a neandervölgyiekkel, akik már alkalmazkodtak a hidegebb éghajlaton való élethez, mivel több százezer évvel korábban már elfoglalták a területet. A csoportok közötti kereszteződésnek köszönhetően a ma élő emberek a neandervölgyi DNS akár 4 százalékát is hordozhatják, beleértve a bőr pigmentációjához, a hajhoz, a zsírhoz és az immunitáshoz kapcsolódó géneket.
Mark Maslin professzor, a University College London munkatársa elmondta: „Most már genetikai bizonyítékunk van arra, hogy egyesek közülünk valóban reggeli emberek”.
„Amikor az ember a trópusi Afrikában kifejlődött, a nappalok hossza átlagosan 12 óra volt. A vadászók, illetve gyűjtögetők ébren töltött idejüknek csak 30 százalékát töltötték élelemgyűjtéssel, így a 12 óra rengeteg idő volt. De minél északabbra megyünk, annál rövidebbek és rövidebbek lesznek a nappalok télen, amikor különösen kevés az élelem, így a neandervölgyiek és az emberek számára is logikus volt, hogy amint van egy kis fény, ami mellett dolgozni lehet, elkezdjék az élelemgyűjtést” – mondta Maslin.
Persze ahhoz azonban, hogy valaki reggeli ember legyen, nem feltétlenül kellenek neandervölgyi gének. Több száz különböző gén befolyásolja, hogy az emberek mikor alszanak és mikor ébrednek, és rengeteg környezeti és kulturális hatás is van.
