A Boden-tó vagy gyakran Bodeni-tó, másként Konstanzi-tó édesvizű tó Ausztria, Németország és Svájc határán az Alpok északi lábánál. Az ebben rejtőző legtöbb cölöp (cairns) négy-hat méteres mélységben található Romanshorn és Altnau települések között, amelyeket felfedezésük bejelentésekor a „Svájci Stonehenge-nek” neveztek el. A svájci Thurgau kanton régészeti hivatalának korábbi tanulmánya már megállapította, hogy a kőhalmokat emberek készítették, mivel azok a jégkorszak után keletkezett, úgynevezett sávos tó üledékes lerakódásaira épültek, és nem gleccsertörmeléként kerültek oda.
A becslések alapján egykor mintegy 80 ezer tonna kőzetet szállítottak a helyszínre a több mint kétszáz kőhalom építéséhez, így ezek az emlékművek Európa egyik legnagyobb őskori építkezései közé tartoznak.
A Lindau és Wasserburg között fellelhető egyik cölöp korát eddig a neolitikum Krisztus előtti 3500 és 3200 közötti időszakra datálták, a rendeltetésüket azonban egyelőre csak találgatják. A műszaki szakemberekből és víz alatti régészekből álló búvárcsapat a Bajor Műemlékvédelmi Állami Hivatallal egyeztetve merült a mélybe, ahol fotókat készített a Reutenen közelében lévő kőhalmok egy csoportjáról azzal a szándékkal, hogy fotogrammetriai elemzéshez készítsen fotómozaikot.
Ezek az emlékművek egy tóparti halottkultusszal kapcsolatos építmények lehetnek, ezt a hipotézist több svájci kutató is osztja – magyarázta Tobias Pflederer, a feltáró csapat vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Urs Leuzinger, a Thurgaui Régészeti Hivatal munkatársa szerint az is elképzelhető, hogy ezek az építmények mesterséges szigetekként emelkedtek ki a vízből a tópart mentén, amelyeken rituális tevékenységeket végeztek egy temetkezési szertartás részeként. A szakemberek úgy vélik, hogy szárazföldről a vízre való átjutás lehetett az egykori szertartás központi eleme.
