A PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredmények szerint a malária kórokozója az emberi sejtekkel azonos bioritmust követi. (Ebben nincs egyedül, néhány éve az álomkórt okozó parazitáról is kiderült, hogy létfontosságú számára a cirkadián ritmus.) A biológiai óra olyan támadási felületet biztosíthat a malária kórokozója ellen, amellyel újra helyzeti előnybe kerülhetünk a betegség elleni küzdelemben.
A kutatók a thai-kambodzsai határ közelében végeztek vizsgálatokat olyan betegeken, akik maláriás tünetekkel jelentkeztek. Felmérték, milyen génaktivitás tapasztalható a fertőződés hatására. Ebből derült ki, hogy a paraziták, molekuláris aktivitásukkal egytől egyig tökéletesen ráhangolódtak az emberi szervezet 24 órás ritmusára. A kutatócsoport arra jutott, a felfedezés elősegítheti olyan maláriaellenes szerek kifejlesztését, amellyel „kialvatlanná” lehet tenni a kórokozót, kibillentve őket ebből az összehangolt állapotból.
A malária-fertőzöttekben a lázrohamok bizonyos időközönként ismétlődnek, emiatt kapta régen a nagyon is kifejező váltóláz nevet a betegség. Ismert volt, hogy az adott típusú parazita (egy-egy régióra jellemző Plasmodium-faj) határozza meg, hogy 24, 48 vagy 72 órás a rohamok ismétlődése. Ez alapján merült fel a kutatókban, hogy talán valahogy ráhangolódik a parazita a mi 24 órás biológiai óránkra.
A vizsgálatok során több száz olyan gént találtak, amelyek aktivitása a cirkadián ritmushoz igazodik, az ázsiai Plasmodium vivax faj esetében ez 48 órás életritmust jelent. Magyarul, ez a faj az emberi cirkadián ritmus duplájával „üzemelt”. A parazita mindig az adott ember saját bioritmusához igazodott, követte az adott ember saját fázisait. A kutatók szerint kell lennie valamilyen molekuláris jelnek, amelynek segítségével a gazda és a parazita sejtjei egymással kommunikálnak, ezt kell megtalálni és megszakítani a kommunikációt.
Az egyelőre nem világos, mi céllal teszi a parazita, de valószínűleg saját hasznára fordítja az összehangolódást. Esetleg azért tehetik, hogy így elkerüljék az immunrendszer legnagyobb aktivitását, vagy a vörösvérsejtekben fejlődő parazita optimális táplálásában lehet szerepe.
A malária ugyan jórészt visszaszorult a meleg égövbe, ám így is évente sok százezer emberéletet követel, jórészt kisgyerekekét, ráadásul egyre több a rezisztens kórokozó. Ha sikerül olyan gyógyszert kifejleszteni, ami kibillenti a parazitát az áldozatával összehangolt cirkadián ritmusából, ezzel a beteg immunrendszerét segíthetjük. A ritmusból kiesett paraziták ráadásul fele annyira fertőzőképesek.
