Leginkább állatbőröket használtak
Hérodotosz szerint szkíták az emberi bőröket bőrré cserzik, hogy az azokból készült tokokban (tegez) a nyilakat tarthassák, amit egy „végső, pusztító sértésnek” szántak. És bár az első, ismert történészt vádolták már fantáziadús füllentésekkel, de úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben legalább némileg pontosnak mondható.
A dél-ukrajnai szkíta temetkezési helyekről származó bőrdarabok elemzése során ugyanis kiderült, hogy a tegezből származó minták egy része valóban emberi eredetű.
Eredményeink azt mutatják, hogy a szkíták elsősorban háziasított állatfajokat, például juhot, kecskét, szarvasmarhát és lovat használtak a bőr előállításához, míg a szőrmék vadállatokból, például rókából, mókusból és macskafélékből készültek– mondta a Luise Ørsted Brandt, a Koppenhágai Egyetem régészcsoportja a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A meglepő felfedezés két emberi bőrminta jelenléte, amelyek először szolgáltatnak közvetlen bizonyítékot hérodotosz ókori görög történetíró állítására, miszerint a szkíták halott ellenségeik bőrét használták bőrből készült trófeatárgyak készítéséhez. A szkítákat kissé titokzatos népnek tartják, de a tudósok néhány dolgot már megtudtak róluk: háborús, nomád életmódot folytattak és az eurázsiai sztyeppén uralkodtak Krisztus előtt 700 és 300 között. Bár ez az életmód nem túl ideális arra, hogy például kőből épült városokat hagynának maguk után, régészeti feljegyzések akadnak a leleteikről, főleg azokról a tárgyakról, amelyeket a kidolgozott temetkezési halmokban rejtettek el.
Lenyúzták a bőrt
Hérodotosz beszámolói is elérhetők, aki a Krisztus előtti 5. században élt, vagyis nagyjából abban az időben, amikor a szkíta társadalom a csúcspontját élte. A görög történész egy egész könyvet szentelt a szkíták történetének és szokásainak dokumentálására.
Az egyik figyelemre méltó fejezetben arról ír, ahogy „a szkíta harcosok lefejezik ellenségeiket, hogy a fejeket bemutatva bizonyítsanak a királyaiknak”.
Miután azonban ez megtörtént, a szkíta harcos lehúzta a fej bőrét, és a bőrt kéztörlőnek használta, amelyet aztán a lova kantárjára akasztott. Minél több kéztörlővel rendelkezik egy harcos, annál nagyobb rangot kapott.
Sok szkíta még ruhát is készít ezekből a skalpokból, és úgy varrják össze őket, mint a bőrkabátokat– írja Hérodotosz. – Sokan a halott ellenségeik jobb kezéről is lenyúzzák a bőrt a körmökkel együtt, majd takarót készítenek belőle a tarisznyájukra.
Hozzáteszi: „az emberi bőr, mint kiderült, vastag és fényes, a legfényesebb és legfehérebb bőr az összes közül; sokan az egész testről is lehúzzák a bőrt, és lóháton, favázra feszítve hordták magukkal.”
Ez valóban egy „borzalmas pletykának” hangzik, amelyet a barbárság eltúlzása érdekében találhattak ám egy bonyolult temetkezési halom bizonyította Hérodotosz egy másik, eltúlzottnak tűnő beszámolóját egy szkíta király temetéséről.
A bőrben lévő fehérjéket elemezték
Ørsted Brandt és csapata tizennégy temetkezési helyről feltárt negyvenöt bőrdarabon végezték tanulmányukat, amit a PLOS One tudományos szaklapban publikáltak. Az elmúlt években még a bőr erezetének elemzésére hagyatkoztak volna, mivel a bőr cserzése során a DNS megsemmisül.
A tudósok az utóbbi időben azonban kifejlesztettek olyan technikákat, amelyekkel elemezni lehet a bőrben lévő fehérjéket, és ezeket az információkat felhasználva lehet azonosítani a kapcsolódó fajokat.
A szakemberek így meg tudták határozni, hogy melyik faj „adta” a legtöbb bőrdarabot. A legtöbb állat volt, de a tokokon és a nyílvesszőtartókon azonban emberi bőrt találtak, főként azok felső részén.
A szkíták természetesen többek voltak, mint az erőszakosságukról híres népek. A kutatók szerint elfoglalták az Európa és Ázsia letelepedett közösségei közötti területet, és fontos szerepet játszottak a nyelvek, áruk, technológiák, ideológiák, sőt még a betegségek átvitelében is a két külön világ között. Arra is akad bizonyíték, hogy a szkíták egy része agrár életmódot folytatott.
Az általuk készített bőrök árulkodhatnak arról, hogy milyen állatokat neveltek és használtak, illetve milyen technológiákat alkalmaztak ehhez. A tudósok szerint ebben a megközelítésben az emberi bőr tehát érdekes, de az állati bőr is az.
