Az égből jön a halál, a drónok átrajzolják a geopolitikai térképet

„Jövőre egymillió drónt fogunk gyártani. Ukrajna maga is képes lesz saját, modern eszközöket készíteni. Katonáink Ukrajnában gyártott drónokat kapnak majd” – idézte Volodimir Zelenszkijt a The Defense Post geopolitikai elemző portál. Nem ez volt az első, és valószínűleg nem is az utolsó csodát váró nyilatkozata az ukrán elnöknek. Az ehhez hasonló kijelentések korábban sem vezettek sehová, az ukrán haderő súlyos állapotban van, ma már átfogó ellentámadásról szó sem lehet, Kijev csapatai jó esetben is csak rendezett visszavonulásra, vagy a front egyes szakaszainak tartására képesek.

Zelenszkij vágyvezérelt optimizmusa azonban rávilágít arra a stratégiai megközelítésre, amely manapság fetisizálja a dóronok használatát a harctereken. A pilóta nélküli légi járművek a modern hadviselés jellemző eszközeivé váltak.

Mint kiderült, drónok nem egyszerűen harci eszközök, hanem egyben hatalmas lehetőség is az úgynevezett középhatalmaknak, hogy anyagi korlátaik ellenére komoly légierőt fejlesszenek ki. Így ezek az államok óriási lehetőséget szereztek, hogy a náluk erősebb haderőkkel is sikerrel vegyék fel a küzdelmet.

A drónok olcsók, könnyű beszerezhetőek, egyszerűen kezelhetőek, a középhatalmak számára könnyen elérhetőek és felhasználhatóak.

Törökország és Irán védelmi ipara sikeresen állította elő saját gyártású drónjait, míg Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek felgyorsították a drónok beszerzését. Ezek a légi járművek kiegészítik, vagy éppen helyettesítik a hagyományos légierőt, amellyel, a magas költségek miatt sok középhatalom nem is rendelkezik, vagy éppen elavult típusú gépeket használ, azokat is csak csekély számban.

Mindez többek között azt is jelenti, hogy megtört a nyugati világ technológiai monopóliuma, már ami a légtér ellenőrzését és az onnan indított támadásokat jelenti. Így például a fent említett három arab állam mindegyike az Egyesült Államokból szerezi be harci légi flottájának darabjait. Washingtonnak ez óriási zsarolási potenciát adott. A modern katonai repülőgépekről ezek az országok a jövőben sem szeretnének lemondani, de a drónok tömeges beszerzésének lehetősége azt jelenti, hogy Amerika ma már nem diktálhatja az összes feltételt.

Jó példa erre Törökország esete, amely három milliárd dollárt invesztált az ötödik generációs F-35-ös lopakodó vadászbombázó kifejlesztésére. Ennek ellenére a közös, amerikai, brit, kanadai, ausztrál és török tervezésű és kivitelezésű gépekből egy darabot sem kapott, mert orosz gyártmányú SZ-400-as légvédelmi rakétákat vásárolt. Washington attól félt, hogy Moszkva a rakéták informatikai rendszerén keresztül hozzájuthat az ultramodern harci gép adataihoz, ha azok török földre érnek.

Törökország az orosz harci eszköz vásárlásánál kényszerhelyzetben volt, mert Amerika nem adott el Patriot légvédelmi rendszert Ankarának. Ekkor született meg a török fővárosban az a döntés, hogy Törökország „ráhajt” a már meglévő drón technológiájának a felpörgetésére.

A példán látható, hogy a drónok gyártása és használata túllépett a haditechnika körén és átcsúszott a politikai szférába. Törökország ma az egyik legsikeresebb állam, amely saját gyártású drónokat használ és ez hozzásegítette, hogy hatásos csapásokat mérjen szíriai és iraki célpontokra.

De felhozhatjuk Irán példáját is, mert hazai drón gyártása hozzájárult a nemzetközi szankciók által egyébként korlátozott légierő-képességének megerősítéséhez. Új amerikai harci repülők beszerzéséről ugyanis szó sem lehetett. Az iráni drón gyártás azonban problémákat vett fel. A légi eszközök ugyanis Teherán révén nem állami szervezetek kezébe kerültek. Történetesen a Dél-Libanonban harcoló Hezbollahhoz és a Dél-Jemenben tevékenykedő húti milíciákhoz.

Miután ezek terrorszervezetek, nincsen olyan állam, amely nemzetközi jogi értelemben felelne az akcióikért. A militánsok, lázadók, terroristák, zsoldosok, sőt szervezett bűnözői csoportok számára a drónok hozzáférést biztosítanak a hadviselés korábban elérhetetlen területéhez. Fentiek alapján látható, hogy aligha lehet bárkit is felelősségre vonni a halálos áldozatokat is követelő akciókért.

A hútik pedig ma már ott tartanak, hogy messze határaikon túl is képesek akciókat végrehajtani, például a Vörös-tengeren elraboltak egy izraeli üzletember tulajdonában lévő kereskedelmi hajót és egy amerikai fregattot megtámadtak.

A nemzetközi politika nem állami szereplői is kifejlesztenek drónokat, amely még bonyolultabbá teszi a harci légi járművek feletti nemzetközi ellenőrzést. A The Defense Post úgy tudja, hogy a Hamász drónokat használt izraeli célpontok megtámadására az október 7-i manőverei során. A terrorszervezet által gyártott Shehab harminc kilós robbanófejjel van felszerelve, és feltételezett hatótávolsága 250 kilométer. Manapság ezek a nem állami szereplők már túljutottak azon a szakaszon, amikor még sufniban készült amatőr barkács terméknek lehetett nevezni az általuk gyártott fegyvereket.

Még 2019-ben a Palesztin Iszlám Dzsihád által előállított drónok nem voltak képesek egy izraeli tankot harcképtelenné tenni. Alig néhány év kellett a terrorszervezeteknek, hogy saját drón gyártásuk szintet lépjen. Ez rendkívül veszélyes és egyúttal átrendezi a közel-keleti térség geopolitikai erővonalait is. Hiszen eddig a fent említett csoportok tulajdonképpen csak városi gerilla hadviselésre voltak berendezkedve.

Mostantól viszont számolni kell azzal, hogy a levegőből is támadhatnak, olyan eszközökkel, amelyek eddig a nemzetközi színtéren csak az állami szereplők privilégiuma volt.

Elolvasom a cikket