A kutatásra a kínai Volung Nemzeti Természetvédelmi Területen került sor, egy sűrűn erdős régióban, amely a pandák paradicsoma. A pandák maguk megfigyelhetetlenek, rendkívül rejtett életűek, azonban a nyomaikat fel lehet tárni, s ezekből hasznos információkat lehet kinyerni. Az új kutatás során arra derült fény, hogy a pandák sokkal több időt töltenek egymás körül, mint eddig tudtuk. Szagjeleken keresztül tartják a kapcsolatot a rokonokkal és a barátokkal, rendszeresen hagynak friss szagjelet életeseményeik során, illetve ellenőrzik a többiek szagjeleit például a párválasztásnál – olvasható az ng.24.hu oldalán.
Thomas Connor, a kutatás vezetője hónapokat töltött a természetvédelmi terület erdőségeiben a pandák nyomai után kutatva, emellett kollégái korábbi felmérési adatait is felhasználta.
„Ha az ember szeme egyszer ráállt, könnyen észreveszi a kiemelkedések tetején, illetve a különböző ösvények mentén elhelyezkedő szagjelző fákat, amelyeken a pandák, úgy tűnik igen gyakran, elhelyezik viaszos illatjeleiket” – mondta Connor. „Elég egyértelmű, hogy információt cseréltek e módon, a szagjelek segítségével.”
Ahhoz, hogy a kutatók átlássák a pandák társas életét, be kellett azonosítani az egyes medvéket a panda közösségi médiát jelentő fák környezetében. A hasonlóság meglepően nagy az ember által használt közösségi médiával. A pandának se kell jelen lennie ahhoz, hogy az egyszer felapplikált szaganyaga révén tudassa másokkal, hogy mi a helyzet vele – nekünk se kell ahhoz a számítógép előtt ülnünk, hogy a barátaink lássák a Facebook posztjainkat.
A pandák jelenlétét és azonosítását az ürülékükből korábban gyűjtött minták alapján lehet megállapítani. E mintákból nem lehet hiány: naponta akár 90 alkalommal is maguk mögött hagyják a lócitromra emlékeztető ürüléküket. Ez könnyen érthető, ha belegondolunk, hogy növényevőként egész nap enniük kell, és ami bemegy, annak valahol ki is kell jönnie. A kutatók egy 46 négyzetkilométeres területen gyűjtöttek be mintákat és tárták fel azok alapján az egyes pandák DNS-ét. Ennek köszönhetően kiderült például az, hogy az egyedi állatokat fűzik-e, és ha igen, milyen rokoni szálak fűzik a többihez. Ezeket az adatokat a szagjelző fák adataival kombinálva a kutatók egy komplett társadalmi rajzot kaptak a régió pandáiról.
A kutatók szerint ez egyértelműen azt jelezte, hogy a panda nem magányos állat, nagyon is kommunikál társaival, még akkor is, ha ezt nem fizikai kontaktus útján teszi meg. Például a szagjelzésekből kiderült, hogy a pandák a párzási időszakon kívüli időben jórészt a tágabb rokonságuk körében szeretnek lenni. Azonban a párzási időszakban a szagjelző fák a territóriumok határjelzőivé is válnak, és ilyenkor kiszakadnak a családi körből. Ez biztosítja azt is, hogy a panda elkerülhesse a beltenyészetet és a felesleges versengést is.
Ezek az információk, még akkor is, ha csak egy terület egy kutatásából, viszonylag kevés panda megfigyeléséből származnak is, sokat segítenek az állatok természetes viselkedésének megértésében. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő életteret lehessen nekik biztosítani.
