Az ilyen tárgyakat az egyház adományozta szegényeknek, hogy élelemre válthassák be azokat. Az utalvány valószínűleg a korszak egyik legjelentősebb kolostorából, a közeli Bury St. Edmunds-apátságból származik.
A zseton egyik oldala erősen korrodálódott, de valószínűleg egy püspök fejét ábrázolja. A másik fele jól konzerválódott, ez egy hosszú keresztet mutat. A kutatók azt feltételezik, hogy az utalványt egy kóristafiú osztogatta a karácsonyi időszakban, aki a hagyományoknak megfelelően püspökfiúként utánozta a helyi főpapot. A középkorban és a Tudor-kor elején Szent Miklós ünnepén, december 6-án a székesegyházak a fiúkórus egy tagját választották ki a szerepre, a gyermek feladatai között szerepelt egyes istentiszteletek és körmenetek vezetése, illetve az adománygyűjtés.
A püspökfiúk a szegényeknek utalványokat is osztogattak, amelyeket Szent Miklós napja és a december 28-i aprószentek napja között lehetett elkölteni.
„A zseton nem különösebben szép, ám érdekes története van. Az egyik fémdetektorosunk találta meg, aki az oxburghi West Park mezején, a park helyreállítása és faültetések részeként végzett felmérést” – mondta Angus Wainwright, a National Trust munkatársa.
A helyi feltárás során sikerült egy középkori település maradványaira, köztük patkókra, szögekre és szerszámokra bukkanni. Sőt egy római kori falu egy részét is azonosították.
A zsetonokat a helyi városban költhették el, emléktárgyként is megőrizhették, az általunk talált darabot azonban akár egyszerűen le is ejthették, elveszíthették – nyilatkozta Wainwright. Az ólomból készült utalványok egy penny, fél penny és négy penny értékűek voltak, a most bemutatott darab ez utóbbi csoportba tartozik.
A szakértők azt feltételezik, hogy Oxborough egyik lakója ellátogatott a mintegy 43 kilométerre fekvő Bury St. Edmundsba, hogy megnézze az ünnepi szertartásokat. A zsetont itt szerezte meg, majd hazavitte.
Ez a felfedezés megmutatja, hogy milyen gazdag lehetett még a legszegényebbek kulturális élete is a középkorban. Az is érdekes, hogy a karácsonyi időszak a gyermekeknek szánt szórakozás és ünneplés ideje volt, egy gyermek vállalta a püspök szerepét, Szent Miklós pedig a gyermekek védőszentje volt – tette hozzá Wainwright.
A 16. századi reformációt követően az országban fokozatosan visszaszorultak a szentek napjai, köztük Szent Miklósé is. Az Oxburgh Hallt építtető Bedingfeld családot a későbbiekben egyébként sokat üldözték katolikus hite miatt.
