Halászlé, sült hal, töltött káposzta vagy székelykáposzta, valamint diós és mákos bejgli – mondanunk sem kell, hogy ezek a jól ismert, hagyományos karácsonyi ételek hazánkban, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen magyar család ünnepi asztaláról sem. De mi a helyzet más országok kedvenc karácsonyi ételeivel? Mi szerepel Norvégiában a karácsonyi menüben? Na és Dél-Afrikában? Milyen különleges étekkel köszöntik a grönlandi eszkimók Jézus Krisztus földi születését?
Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány igazán speciális – mondhatni bizarr – karácsonyi ételt, amelyet a világ tőlünk távoli pontjain fogyasztanak így, év vége felé. Mivel a karácsonyi ünnepkör már jó ideje gyökeret vert a nem keresztény többségű országokban is, listánkon akadnak igazán érdekes, a mi ízlésünkhöz képest már-már zavarba ejtő karácsonyi ételek is.
Kínai karácsonyi alma.
Kínában igen kevés keresztény él, a karácsony sem munkaszüneti nap, mint minálunk, de a nyugati hatás tagadhatatlanul jelen van: a nagyvárosokban szinte tapintható a karácsonyi hangulat – főként a bevásárlóutcákon, plázákban, az ünnepi díszbe öltöztetett boltokban. A karácsony ünneplése egyre népszerűbb, különösen a kínaiak fiatalabb generációinak körében. Az elmúlt években az egyik kínai karácsonyi hagyomány a szenteste ajándékozott alma lett. A kínai karácsonyi almákra kedves üzenetet gravíroznak, és sok kínai ad ilyen almát szeretteinek.
Japán: karácsonyi vacsora a KFC-ből
Japánban szintén elenyésző számú keresztény él, ebből adódóan nagyon kevés a régi karácsonyi hagyomány. Viszont a japánok is nagyon fogékonyak a nyugati hatásokra, így a Jézus születése körüli ünnepet – csak úgy, mint például a Halloweent – már jó ideje ők is befogadták, és decemberben náluk is meglehetősen karácsonyi a hangulat. És bármilyen meglepő, de van kedvenc karácsonyi ételük is a japánoknak, amely nem más, mint a KFC sült csirkéje. Ez az étek a 70-es években vált népszerűvé, amikor a japán KFC elkezdte reklámozni a sült csirkét, mint karácsonyi menüt. Aki KFC-s sült csirkével szeretné Japánban a megváltó születését ünnepelni, annak érdemes jó előre asztalt foglalnia valamelyik kentuckys gyorsétteremben, vagy idejében leadnia az elviteles rendelést, ha el akarja kerülni a többórás sorban állást, amely december 24. körül szinte kötelező az ilyenkor nagyot kaszáló amerikai csirkésnél.
Hering nagykabátban
A szláv országok egyik legnépszerűbb karácsonyi étele a heringsaláta vagy ahogy az oroszok mondják: hering bunda alatt (szelgy pod suboj). Azért hívják így, mert a kockára vágott ecetes heringre apróra vágott vagy reszelt burgonyát, sárgarépát, céklát, hagymát halmoznak, és a majonézzel, főtt tojással, helyenként reszelt almával turbózott saláta úgy néz ki, mint egy szőrmekalap.
Eszkimó mattak és kiviak, csak erős idegzetűeknek!
Talán a grönlandi karácsonyi vacsora pályázhat listánkon a legbizarrabb menü címére. A törzsi idők sámánizmusát a modern időkre kereszténységre cserélő inuitok ünnepi asztalára két igazi eszkimó hagyományos specialitás szokott kerülni: a mattak és a kiviak. A mattak (vagy muktuk) nem más, mint bőrösbálna- vagy narválszalonna, apró kockákra vágva. A mattakot főzhetik, süthetik, savanyíthatják, de többnyire nyersen rágcsálják – állítólag a szájban olvadó bálnazsír dióra, mogyoróra, kókuszra emlékeztető ízt hagy maga után. A mattaknál egy fokkal bizarrabbnak tűnhet a mi szemünkben a kiviak, amelyet kis sarkvidéki madarak, az úgynevezett alkabukók fermentálásával állítanak elő. Az inuitok a kis madarakat mindenféle előkészítés nélkül, tollastul, belső szervestül fókabőrbe gyömöszölik, majd a fókazsírral bekent bőrzsákból nagy kövekkel kiszorítják a levegőt, és légmentesen lezárva több hónapra eltemetik.
Karácsonyra az alkabukók tetemei már a bomlás előrehaladott fázisába kerülnek, az inuitok szerint ekkor a legfinomabb a kiviak: a fókabőrből kibontott, fermentált madártetemek fejét letépik, a kissé mérgező, elfolyósodott belsőségeket kipréselik, és az érett sajtra emlékeztető ízű húst fogyasztják.
Bárányfej a norvégok asztalán
A smalahove egy bárányfejből készült nyugatnorvég étel, amelyet hagyományosan a karácsony előtti vasárnap fogyasztottak a szegényebb sorú norvégok. Pontos receptet az elkészítéséhez nem fogunk itt megadni, a lényeg, hogy a megperzselt birkafejet ketté kell vágni, az agyat eltávolítani, és a csontos, húsos részeket két napig vízben áztatni. Az áztatás után a birkafejet be kell sózni, majd szárítani és füstölni. A karácsonyi asztalra ezután főzve vagy párolva kerül, hozzá krumplit vagy karórépát lehet köretnek tálalni. A smalahove haladó szintű elkészítési módja, ha a birka agyát a koponyában főzik meg, onnan kanalazzák ki, vagy sütik meg.
Dél-Afrikában a karácsonyi kukac a nagy kedvenc
Bár a fehérjében gazdag mopanekukacok nem számítanak kifejezetten karácsonyi ételnek, szezonjuk mégis az évnek erre a szakára esik, így ideális karácsonyi csemegének számítanak több dél-afrikai országban is. A Gonimbrasia belina lepke hernyói a mopanefákon élnek, és novemberben van belőlük a legtöbb, akkor szokták begyűjteni őket, hogy aztán kiszárítva kerüljenek az ünnepi asztalra. A frissen szedett mopanekukacokat hagymával, paradicsommal és chilivel szokás kisütni, a szárított kukacokat főzés előtt beáztatják. Különlegessége, hogy a kukac emésztőrendszerében megmaradt mopane-levéldarabkák teára hasonlító ízt adnak az ételnek.
Dél-Koreában a tteokguk a fő fogás
A tteokguk hagyományos dél-koreai étel, amelyet karácsony és újév tájékán fogyasztanak. A levesféle tteokguk tisztára szűrt húsléből és szeletelt rizskekszből áll, amelybe főtt tojás, szezámolaj, marinált hús (például szardella) és tengeri alga kerül. Családi összejöveteleken forrón tálalják, a tteokguk a dél-koreai hiedelmek szerint szerencsét és hosszú életet hoz.
