Európa legtöbb országában a Jézuska, az angyalok vagy a Mikulás lepi meg a gyerekeket a karácsonyi időszakban – bár ők sem egyszerre érkeznek mindenhová. A V4NA szerint van azonban, ahol mások teszik boldoggá meglepetéseikkel a kicsiket. Belgiumban két hagyományos ajándékhozója is van a karácsonyi időszaknak: Père Noël és Saint-Nicolas. Saint-Nicolas a Télapónak felel meg, és december 6-án visz a gyerekeknek ajándékot, míg Père Noël karácsonykor teszi a fa alá a meglepetéseket.
A holland Mikulás, Sinterklaas november közepén gőzhajón érkezik Hollandiába kísérőivel, a Fekete Péterekkel, és a Sinterklaas-felvonulás minden évben nagy ünnep a hollandoknál.
A gyerekek aztán a kandalló elé vagy a kerti ajtó elé teszik a cipőjüket, Sinterklaas pedig éjjel Amerigo nevű fehér lován átlovagol a házak felett, és édességet, valamint egyéb ajándékokat helyez el a cipőkbe december elején. Az ajándékozás Hollandiában ekkor történik, karácsonykor már nem kapnak a gyerekek ajándékot.
Érdekesség, hogy Izlandon nem a Mikulás vagy a jézuska hozza az ajándékot a gyerekeknek, hanem a 13 Jólasveinar, vagyis a karácsonyi csibészek. Ők az az izlandi folklór szereplői, és a karácsonyt megelőző 13 napban tesznek meglepetést a gyerekek cipőibe.
A rossz gyerekek azonban nem ajándékot, hanem csak rothadó krumplit kapnak.
Olaszországban az ünnepek két fő figurája a Befana és a Mikulás.
A hagyomány szerint a Befana egy jó boszorka, aki szállást adott a háromkirályoknak, amikor azok a születendő Jézushoz igyekeztek. A bölcsek megkérdezték a csúnya öregasszonyt, hogy el akar-e menni velük a Kisjézushoz, de nemet mondott, azóta azonban minden évben meglátogatja a gyerekeket, és kis ajándékokat visz nekik. Befana a legenda szerint változtatni tudja a külsejét, személyéhez több szokás is kapcsolódik. Grado városában például minden évben január 6-án csúf tengeri boszorkányok partra szállásának lehetnek tanúi az olaszok. A hagyomány szerint üvegcsónakokon érkeznek a boszorkák, hogy elvigyék a szemtelen gyerekeket.
Közben Bolzano városában ugyanezen a napon több mint 400, jelmezbe öltözött ördög vonul fel az utcákon. A menetet Szent Miklós vezeti, aki megvédi a gyerekeket az utána menetelő rémségektől. Ez a szokás abból a mondából alakult ki, miszerint a környező völgyek falvait ilyen álarcos fiúk fosztották ki rendszeresen, akiket az ördög a hatalmába kerített, annyi rosszat tettek, és csak Szent Miklós beavatkozásának köszönhetően sikerült megmenteni őket, aki legyőzte a gonoszt.
Zöld ruhás Mikulás
Már-már elfeledett alak a brit zöld ruhás Mikulás, akinek története a Szent Miklós legendánál is korábbra nyúlik vissza. Különféle történetek és legendák említést tesznek pogány téli ünnepekről, amelyeknek fontos szereplője volt a zöld ruhás Mikulás, aki a tavasz jövetelét jelképezte hosszú, zöld, csuklyás köpönyegével, és magyalból, fagyöngyből és borostyánból készült koszorújával.
Az 1600-as évek Angliájának egy másik szokása az almabor-kínálgatás (Wassailing) volt. Az emberek forró, almaboralapú italt készítettek nagy tálakban, majd pedig házról házra sétáltak és kínálták egymást. A hagyomány szerint azért almabort használtak, mert ezzel elriasztották az ártó szellemeket, és az almafákat időben felébresztették.
Dániában nem elijesztik, hanem „lekenyerezik” az elfeket, akik elcsennék a gyerekek ajándékait.
Hogy megakadályozzák, hogy a meglepetéseknek lába kéljen, rizspudingot és zabkását készítenek ki a manóknak. Norvégiában pedig nem az ajándékokat, hanem a seprűket kell védeni, azokat elrejtik szentesete, ugyanis a hiedelmek szerint ekkor előjönnek a gonosz és szemtelen boszorkányok, hogy ellopják a seprűket egy kis repkedésre.
Babonák és jóslás Közép-Európában
Bár a lengyelek nagyon ragaszkodnak katolikus hagyományaikhoz, azért náluk is van néhány szokás, amely különféle babonákból ered. Régi szokás volt, hogy december 24-én nagyon odafigyeltek, hogy mit lehet tenni és mit nem, mivel úgy tartották, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz a következő év is.
A hagyomány szerint ezen a napon semmit sem szabad kölcsönkérni vagy kölcsönadni, hogy a házból el ne távozzon a szerencse. Nem volt szabad fát vágni, hogy ne fájjon a fejük, és szögeket beverni sem, mert az fogfájást okozhat.
A gyerekeknek illett legalább egy pillanatra belenézniük az iskolai füzetekbe, ami a tanulás iránti érdeklődést és a jövő évi iskolai jó eredményeket biztosította. Soha nem szárították ilyenkor a ruhákat; nem aludtak nap közben, mert az betegséggel fenyegetett. Veszekedni sem lehetett ezen a napon, hogy ki ne provokálják a családon belüli ellenségeskedést.
Csehországban a keresztény hagyományok mellett szintén élnek még ma is a pogány eredetű tradíciók, amelyek a karácsonyhoz kötődnek. Jóslás és mágia jól megfér a Betlehem-állítás mellett.
A fiatal lányok számára különösen izgalmas a karácsony, hiszen megtudhatják, hogy rájuk talál-e a szerelem jövőre.
Az eladósorban lévő lányok december 4-én egy vázába cseresznyefaágat tesznek, amely ha karácsonyig kivirágzik, a következő évben készülhetnek az esküvőre.
De egy másik módszerrel is a jövőbe láthatnak a lányok. A hagyomány szerint szentesete a bejárati ajtónak háttal állva át kell dobniuk a cipőjüket a válluk felett. Ha a cipő orra az ajtó felé néz, amikor leesik, akkor a következő karácsony előtt rátalál a szerelem a lányra.
A V4NA szerint Magyarországon a téli napforduló ősi, pogánykori szokása volt a regölés, amelynek keretében a férfiak házról házra, jártak és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték régen a háziakat. Erre a szokásra általában karácsony másnapján, 26-án került sor, a háziaknak nyújtott jókívánságok után pedig adományt kértek a regölők.
