A spártai harcosok izmos és erős ábrázolása a híresen szűkös étrend ellenére valóban érdekes jelenség. Noha igaz, hogy a spártai társadalom nagy hangsúlyt fektetett a fegyelemre, a fizikai erőnlétre és a katonai bátorságra, alapvető fontosságú különféle tényezők figyelembevétele, amelyek hozzájárulnak ezen ősi harcosok izmos ábrázolásához.
Először is, a spártai harcosok étkezése nem feltétlenül azt jelentette, hogy alultáplálták őket. Miközben betartották a „spártai diéta” néven ismert szigorú étkezési rendszert, azt az erő és a kitartás elősegítésére tervezték, nem pedig az étkezés korlátozására. A spártai étrend elsősorban egyszerű, egészséges ételekből állt, mint például árpakenyér, zöldségek, gyümölcsök, sajt és hús. Az étkezésükből száműzték a fényűző finomságokat, és arra összpontosítottak, hogy az étrend biztosítsa a szükséges tápanyagokat a fizikai fejlődéshez és a harci készenléthez. A spártaiak étrendjének meghatározó eleme a fekete leves volt, egy egyszerű, egészséges alapanyagokból, vérrel készült leves, amelyet mindennap fogyasztottak. Ennek ellenére a spártai harcosok testalkata messze meghaladja azt, amit a szigorú életmód alapján várnánk.
Ezenkívül a spártai harcosok fiatal kortól intenzív fizikai edzésen vettek részt. A katonák kiválogatása már a születés után nem sokkal megkezdődött, amikor a spártai vének tanácsa az újszülött fiúgyermekeket szemügyre vette. Csak az erősnek és szívósnak tűnő gyermekeket hagyták életben, míg a gyengének tűnőket a Taigetosz hegység lábánál hagyták, hogy az istenek döntsenek sorsukról.
A spártai fiúgyermekek nevelését a szülők korán, már hétéves korukban az államra bízták. Az agogé elnevezésű táborokban csoportokba szervezték őket, amelyekben együtt éltek, tanultak és edzettek. A keménység az ifjak felszerelésében is megmutatkozott. Lábbelit nem kaptak, így hozzászoktak a mezítláb járáshoz, egyetlen, köpenyszerű ruhát kaptak egész évre, amely a hideg ellen sok védelmet nem nyújtott. Meg kellett tanulniuk fekhelyet és menedéket készíteni a természetben, ami hasznos tudásnak bizonyult a hadjáratokon.
Ahogy nőttek, a spártai fiúkra egyre több fizikai megterhelés várt. Rendszeresen meztelenül kellett felvonulniuk elöljáróik előtt, akik szemrevételezték alakjuk és edzettségük fejlődését, és ha valaki nem tűnt elég edzettnek, akkor büntetésül megkorbácsolták.
Napi rendszeres edzési tervük olyan tevékenységeket tartalmazott, mint a futás, birkózás, boksz és fegyvergyakorlatok. A kiegyensúlyozott étrend és az erőteljes testmozgás kombinációja biztosította, hogy a spártai harcosok erős és izmos fizikumot fejlesszenek ki. Ezen kívül a spártai életmód eleme volt az egész napos testmozgás mint a túlélés eszköze. A spártaiak úgy vélték, hogy egy erős test elengedhetetlen a városállam védelméhez, és a riválisuk feletti dominancia fenntartásához. Következésképpen a fizikai bátorságot nagyra értékelték, és az egyéneket, akik kivételes erőt és atlétikai képességeket mutattak, csodálták és tisztelték a spártai társadalomban.
De vajon miért mutatnak a spártai harcosok ábrázolásaikban olyan izmos fizikumot?
A spártai harcosok izmos ábrázolásait befolyásolhatták az akkoriban elterjedt művészeti konvenciók és kulturális eszmék is. Az ókori görög művészet gyakran állította középpontjába az emberi alakot, különösen a férfitestet, hangsúlyozva az izmosságot és az atléta testfelépítést, és a bátorságot. Az ebből az időszakból származó szobrok, festmények és fazekasok gyakran ábrázolták az embereket, köztük a spártai harcosokat idealizált izmos testtel. Az izmos, fitt megjelenés a művészek számára esztétikailag vonzó volt, és a spártaiakat nem is a valóságos testalkatuk, hanem a szépség szempontjából optimálisnak vélt kép alapján ábrázolták.
Képzeljük magunk elé, azt a művészt, akinek ábrázolnia kellett a spártai hadsereget. Vajon mire gondolhatott: „Na, barátom, itt vannak a spártai harcosok, kicsit izgulok a feladat miatt. Mit rajzoljak róluk? Elfelejthetem a szálkás izmokat, ugye? – mondja a művész, miközben az étkezési szokásaikat tanulmányozza. Hát, a fura diétájuk ellenére olyanok, mintha minden nap ötórás edzés után egy fehérjeturmixot innának. Hadd legyenek kicsit visszafogottan izmosak, csak ne arra emlékezzen az utókor, hogy egy kevéske fekete levesen éltek! Mert ki akar olyan képeket látni a múlt hőseiről, akik úgy néznek ki, mintha épp egy szegényes vacsorán lennének túl? Azt mondják, a kép többet ér ezer szónál, de ki akarna ezer szót arra pazarolni, hogy leírja, milyen volt a spártaiak életmódja? Képzeljük csak el egy antik görög Instagram feedjét: Nézze meg a mai ebédem: két szelet barna kenyér és egy csepp olívaolaj!”
Komolyra fordítva a szót, végül érdemes megemlíteni a mítoszok és a katonai propaganda szerepét. A spártaiak hírnevét erős, szinte túlélhetetlen harcosokként ápolták, és a művészek is ezt a képet keltették életre alkotásaikkal. A szigorú életmód, az alultápláltság ellenére a spártai harcosoknak kiemelkedő fizikai állóképességük és erejük volt, amit az utókor is emleget és csodál.
