A hatvanas évek közepén kezdett beindulni a nemzetközi karrierje az olasz művésznek, és azt érezte, az igazi áttöréshez jól meg kell tanulnia angolul. Ezért magántanárt keresett, s az általa feladott hirdetésre jelentkezett egy gyönyörű amerikai lány, Lori. Első látásra egymásba szerettek, és 1967-ben összeházasodtak.
A nők világszerte a szőke, kék szemű, jóképű mozicsillag lábai elé omlottak, de ő sosem engedett a csábításnak, hűségesen kitartott élete párja mellett, aki a munkában is mindig támogatta, hiszen korai angol nyelvű filmjeiben vele gyakorolta szövegei kiejtését.
„Mintha villámcsapás ért volna! Azonnal belehabarodtam Loriba, mert nemcsak a külseje, hanem a kisugárzása és a személyisége is levett a lábamról” – emlékezett vissza Terence Hill, majd elárulta a hosszú házasság titkát is:
„Az a hosszú házasságunk titka, hogy igazán szeretjük egymást, és tiszteletben tartjuk a másik érzéseit, szokásait. Persze, nekünk is vannak konfliktusaink, de veszekedni sosem szoktunk.”
Terence Hillnek a filmezésben is sokat segített felesége. Olyannyira, hogy az 1991-ben bemutatott, a Lucky Luke című western-vígjáték forgatókönyvét ő maga írta. Családi vállalkozás volt számukra ez a produkció, hiszen a főszerep eljátszása mellett a rendezői székbe is beült a világhírű színész.
