Decemberben nyolcvanezer ember utazott Dubajba a nemzetközi klímacsúcsra, azzal a felkiáltással, hogy az éghajlatváltozás romlásának megakadályozása érdekében döntéseket hoznak, és akkor majd az ipari forradalom előtti szinthez képest másfél fokon tartható lesz a globális felmelegedés, bár egyes kutatók szerint ez már megvalósíthatatlan, a két fokos felmelegedés megakadályozása a következő cél. Egyetlen, nem túl hosszú összetett mondat, ami hemzseg az értelmetlenségektől, és legkevésbé sem azért, mert fogalmam sincs a szavak jelentéséről, sokkal inkább azok sugallatával van a baj: a klímacsúccsal, az éghajlatváltozással, a globális felmelegedéssel, a célként meghatározott Celsius fokokkal.
Az ostobaság napjainkban cunamiként zúdul ránk, érthető, ha egyre többeknél okoz depressziót, szorongást vagy egyenesen rettegést. Egy pszichológus ismerősöm mesélte, hogy a klímaváltozás miatti aggodalom lassan népbetegséggé válik, Magyarországon a lelki eredetű komplexusok tíz százaléka esetében már egyértelműen erre vezethető vissza. Olyan fiatallal is találkoztam, aki kijelentette, hogy erre a világra már nem érdemes gyermekeket szülni, a globális felmelegedés miatt ő nem is vállal.
Az agymosás ilyen szélsőséges hatással van ránk, és a legtermészetesebb dolgoktól nem azért rettegünk, mert valódi veszélyt jelentenek, hanem mert folyamatosan bemagyarázzák nekünk, hogy okunk van a félelemre.
Pedig a borzongva emlegetett klíma- vagy éghajlatváltozás, a globális felmelegedés nagyon is természetes dolog, a Földön ugyanis soha nem volt állandó a klíma, folyamatosan változott, és ehhez az emberiség eltérő ütemben alkalmazkodott. A sikeresebbek túlélték, ám még a legnagyobb kultúrák is gyakran az éghajlatváltozások áldozatai lettek.
Az utolsó jégkorszak, a Würm mintegy tizennyolcezer évvel ezelőtti lezárulása óta egy hullámzó ütemű felmelegedés zajlik bolygónkon, és erőteljesebb felmelegedések, valamint gyengébb lehűlések váltakozva követték egymást. Sajnos, a pánikkeltésben gazdaságilag érdekelt uralkodó médiának nem áll érdekében, hogy a valódi tényeket közölje, sőt gyakorta kifejezetten a meghamisításukon dolgozik. Ezért véletlenül sem hallunk arról, hogy öt-, nyolcezer évvel ezelőtt az atlantikus korszak klímaoptimuma idején még a jelenleginél is melegebb volt az éghajlat, Ötzi nem véletlenül jutott olyan magasságokban, hiszen akkoriban az Alpok alapvetően fagymentes volt. Nem kell azonban ilyen időtávolságokra utaznunk, hiszen Grönland zöld földjére utaló elnevezés jól mutatja a középkori klímaoptimum hatásait, s bár manapság megpróbálják a szigeten letelepedők népcsalogató trükkjeként bemutatni a névadást, a valóságban egy Celsius fokkal a jelenleginél is melegebb volt az éghajlat. A földi klíma hullámzása azonban közismerten tovább folyt, a középkori kisjégkorszakról szinte mindenki hallott, ám az kevésbé köztudott, hogy annak utolsó időszaka éppen bő két évszázaddal ezelőtt, a Dalton-minimummal ért véget.
Íme, meg is érkeztünk az akkor beinduló és a napjainkban is tapasztalható globális felmelegedéshez, a korántsem ijesztő klímaváltozás okához, amelyhez vitathatatlanul alkalmazkodnia kell az emberiségnek, és legfeljebb az osztrák idegenforgalom számára lenne drámai, ha az Alpok lejtőin be kellene szüntetni a síelést. Érdekes véletlen, hogy a tudományos értékű mérések kezdete éppen egybeesik a felmelegedés kezdeti szakaszával, ahogy az ipari forradalom berobbanásával is; sőt ahhoz sem kell matematikai Nobel-díj, hogy megértsük, az akkori szén-dioxid-kibocsátás a mainak a töredéke sem volt, a káros anyagokért megbélyegzett békésen legelő marhák számáról már nem is beszélve. Ha viszont már az is képes volt légkör felmelegedését beindítani, akkor most milyen robbanásszerű melegedésnek kellene zajlania. Az pedig nem történik, a felmelegedés csak battyog, battyog; átlagosan húsz évente egy tizedet.
Mindezzel nem állítom, hogy az emberi tevékenység, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok használata az eddigi módon folytatható; még csak azt sem sugallom, hogy az emberi tevékenységnek semmilyen hatása nincs a felmelegedés mértékére; ám azt bátran kijelenthetem, hogy pillanatnyi ismereteink alapján egyetlen kutató sincs, aki képes lenne megmondani, hogy a globális felmelegedésben milyen mértékű az ember szerepe. Jól hangzik, amikor az éghajlatváltozásért a légkörbe kibocsájtott szén-dioxidot okoljuk, ám egyetlen tanulmány sem tudja meghatározni, pontosan mi az a mérték, ami már hatással van bolygónk hőmérsékletére. Ezzel szemben a természetes felmelegedés – a korábbi periódusok figyelembevételével – még további egy, másfél fokos emelkedés esetén is nevezhető a normális klímaváltozás részének, ami – ugyancsak a korábbi tapasztalatokból kiindulva – eltarthat még száz, kétszáz évig, mire ismét lehűlés kezdődik.
Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy húsz, huszonöt évvel ezelőtt a század végéig bekövetkező hat (!) fokos felmelegedéssel riogattak a magukat akkor is tudósként beállító exhibicionisták, akik egy kis hírnévért az összes reputációjukat piacra dobják. Ilyesmi ma már véletlenül nem hangzik el egy magára valamit is adó tudós részéről, hiszen nyoma sincs annak a felgyorsuló melegedésnek, amire szükség lenne ehhez a kiugró értékhez.
A hazai fehér karácsonyok csökkenése, és a telek melegedése sem olyan drámai, mint ahogy szeretik beállítani, hiszen ki emlékszik már arra, mi is történt az elmúlt század első húsz évében, amikor a százhat évével legidősebb magyar is alig élt még akkor. Pedig, némi utánajárással elérhetőek az adatok, amelyekből nem csak az látszik, hogy a mai Magyarország területén hószűk karácsonyokat éltek, hanem az is, hogy bizony annak a húsz esztendőnek az enyheségét azóta egyetlen hasonló időszak sem közelítette meg. Ami nem illik az összképbe, arról általában nagy a hallgatás.
A manipulációnak számos példájával találkozunk, hiszen komoly gazdasági érdekek bújnak meg a klímavédelem hirdetése mögött, ráadásul aktuálpolitikai érdekek mentén bármikor képesek a világ vezető politikusai kinevettetni magukat, mint a zöldátállást hirdető Európai Bizottság tette, amikor a környezetbarát csővezetékes kőolaj- és gázszállításokat Putyin-ellenes intézkedésekkel magyarázva tengeri hajószállításra cserélte, ezzel azonnal tíz százalékkal megemelve az Európa szén-dioxid-kibocsátását. Hiába mossák kezeiket az európai vezetők, ezek az elpöfékelt dízelolajok sem környezetbarát szén-dioxidot juttatnak a légkörbe. A környezetet pedig tényleg nem ártana védeni, arra nagyon ráférne, a klíma viszont köszöni nem kér belőle, az az embertől függetlenül is tud melegedni.
A szerző vezető szerkesztő
