A komcsilibsi Pikó András – a nemzeti érzületű Kocsis Máté és Sára Botond után – úgy érkezett meg Józsefváros polgármesteri székébe, mint elefánt a porcelánboltba. Teljes katasztrófával járt eddigi ténykedése: kosz, piszok mindenütt, hajléktalanok, drogosok kerület szerte, parkolási anarchia. Ellentétben vele, az elefánt nem tudja, hogy kell viselkedni a porcelánboltban, Pikó azonban tudatosan tör-zúz, vádaskodik, mert úgy gondolja, hogy a választók annyira hülyék, hogy ennek ellenére újra beszavazzák.
Pikó ugyanis a legjobb magyar tanítványa Karácsony főpolgármesternek, aki úgy kampányol, hogy szembemegy a kormánnyal, miközben – hasonlóan Pikóhoz – legatyásítja a fővárost. Budapest is koszos, piszkos, leszerelt szeméttárolókról, gondozatlan zöldterületek méhlegelővé való „előléptetéséről” híres.
Miután a Böszme kiadta a parancsot, hogy: „Legyen mindenki egy kicsi Gyurcsány”, majd letolta a nyilvánosság előtt KariGerit, mondván, „nem hajlandó azt a hazafias kötelezettségét teljesíteni, hogy ebbe a küzdelembe beleviszi a várost”, a főpolgármester azonnal lépést váltott. Most már ott tart, hogy csődbe vitte a fővárost, és büszke a hitvány gazdálkodásra. Azt mondja, a kormány kivérezteti Budapestet, miközben a városnak évről évre nagyobb adóbevétele van, nem beszélve a Tarlós hagyatékaként megörökölt 214 milliárd forintos tartalékról. Mind odavan, sőt még ötvenmilliárdos adósságot is csinált. Arcátlansága akkora, hogy ezért is a kormányt okolja, s valószínűsíthetően ez a hergelés, a kormány szidalmazása lesz az önkormányzati választások kampányának homlokterében. Azzal eteti a választóit, hogy azért, mert ő rosszul végezte a dolgát, amiért alkalmatlan a főpolgármesteri posztra, azért nem ő, hanem a kormány a felelős, ezért szavazzanak rá a választók.
Pedig tudjuk, saját fejlesztés nuku, s amit a kormány hozott tető alá – lásd atlétikai stadion a ferencvárosi rozsdaövezetben – azt pedig kifejezetten akadályozta, támadta.
De hogy a józsefvárosi Pikó András is egy kicsit Gyurcsány, arra a legjobb példa – a kerület lezüllesztése mellett –, hogy a minap közigazgatási pert kezdeményezett, és az Alkotmánybírósághoz is fordult, mert a Magyar Közlönyben december 22-én olyan rendelet jelent meg, amely szerinte lehetővé teszi az örökségvédelmet élvező Magyar Rádió régi épületeinek lebontását, amelynek a helyére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusát akarják felépíteni.
Láss csodát, a kormány életet akar lehelni a Nemzeti Múzeum mögött lévő lerobbant épületegyüttesbe. Erre jön Pikó, és a Facebookon a következő szöveget jelenteti meg: „Kiemelten közérdekű beruházássá vagy közcélú kiemelt beruházássá nyilvánított nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekben” az érintett ingatlanokra nem rendelhető el változtatási tilalom. Az önkormányzat tehát nem tudja meghatározni, mi, vagy mi ne épüljön oda. Ez fáj nagyon a kis Gyurcsány-Pikónak.
Kifejtette, a lex Pázmány véglegessé tette az önkormányzatok és a magyar lakosság kiszolgáltatottságát és jogfosztottságát a területükön a szomszédságukban építeni akaró állammal szemben. Ez a jogfosztás egyenes következménye annak, hogy egy partnerségért és társadalmi egyeztetésért küzdő önkormányzat minden törvényes eszközzel él annak érdekében, hogy az életüket meghatározó döntések ne az általa képviselt lakosok nélkül, a fejük felett szülessenek.
Tehát, amíg a kormány az életre szavaz, fiatalokkal, tudással, új, modern épületekkel akarja szolgálni a kerületet, a főváros, az ország jövőjét, addig Pikó vádaskodik, amiért ezt akarják tenni. Tájékoztatom a polgármestert, hogy Orbán Viktort hárommillió magyar választotta meg, Pikó Andrást pedig 11 241 józsefvárosi polgár.
Ezek után a lakosság kiszolgáltatottságáról, jogfosztottságáról beszélni enyhén szólva a komcsi Pikóra – meg az ugyancsak komcsi Karácsonyra, Gyurcsányra – vall.
De a magyarok jól tudják, hogy övék a jövő. A komcsiké már csak a múlt lehet. Ahogy Wass Albert mondja: ,,Az igazság olyan, mint a napfény… Minden homályon és minden sötétségen keresztülcsillan egyszer, ha ideje eljő…”
A szerző szerkesztő
