2023. december 30. szombat. 8:57
Alighanem a szilveszter az a nap, amikor a legtöbb fogadalom hangzik el világszerte az emberek szájából, éppen ezért nevezhetjük ezt a napot a fogadalmak világnapjának. Sokan tesznek ilyenkor ígéretet, hogy megváltoztatják addigi szokásaikat, életvitelüket, aztán a második hónapban már minden a régi mederben folyik tovább. Könyvtárat lehetne megtölteni a szerteágazó ígérgetésekkel. Hiába, az emberek inkább lemondanak a jogaikról, mint a szokásaikról. Krúdy még pesszimistább volt, amikor azt írta: „A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart.” Az esküvéseket állítólag csak a kétbalkezesek tartják be. Az emberek többsége a magának tett fogadalmakat is megszegi. Kijelenthetjük tehát, hogy nincsen olyan ígéret, amelyben feltétlenül megbízhatnánk.
Az újév mindig az újrakezdésről szól. De az év vége mégsem a vég, sem a kezdet, hanem a folytatása valaminek; minden bölcsességével, amit a tapasztalatokból szerezhetünk. Valójában a szilveszter az idő múlására és gyorsulására emlékeztet, ezért érzi mindenki, hogy ki kell rúgni a hámból. Az idő ugyanis az a nyersanyag, amiből összeáll az élet. Semmi sincs az életben, amiből kevesebbel rendelkeznénk, és ami értékesebb lenne, mint az idő. Csak az álmokban nem érzékelhető az idővágta. Legalábbis ritkán. Mintha a világ minden tébolyodottja szilveszterkor ünnepelné a születésnapját. „Hajrá fiúk! ez a pohár/Az évért, mely kiszenvede;/Emléke fönn lesz holnap is…/Egy kis mámor futó köde” – énekelte Arany János.
Az emberek szilveszterkor türelmetlenül várják, hogy megszabaduljanak a régitől, és üdvözölhessék az újat, a változást, miközben köpik a markukat, hogy képesek a változások befogadására, pedig a dolgok nem változnak; mi változunk! Olyan korban élünk, amikor a gyors változások félelmet keltenek, és ez a félelem szilveszterkor is megrendíti az embert, amit hibásan állékonyságnak neveznek. A változás hullám az idő óceánjában. Rövid távon a hullámok izgalmat és zavart okoznak. Hosszú távon a mély áramlatok a meghatározók. Ha meg akarunk birkózni a változásokkal, a hosszú távra kell a figyelmünket fordítanunk. „Új év Istene, tarts meg/Magamnak/S tarts meg mindenkit/A réginek,/Ha lehet:/Boldog új évet kívánok.” – így vélekedett Ady Endre. És – Ady kedvenc szavával – mégis: az ember minden erejével más akar lenni holnap, mint aki ma volt. Egész viselkedésével, fogadkozásaival azt harsogja: Az vagyok, aki nem vagyok. Mark Twain így gondolkodott: „Minden fogadalom hadüzenet a természetnek, mert a fogadalom olyan lánc, amely állandóan csörög, és emlékezteti viselőjét, hogy nem szabad ember.” Miért szomorú mindig egy kicsit a szilveszter? Mert elengedni nehezebb, mint ragaszkodni hozzá. A remény mosolyogva lépi át az újév küszöbét, miközben azt suttogja: „Ez az év boldogabb lesz.” Meddig reménykedik az ember? Az utolsó pillanatig.
A fogadkozások ellenére vallom, hogy az álmok eléréséhez nem szilveszterre, nem fogadalmakra van szükség, mert az álmok minden emberben ott rejtőzködnek. Csak meg kell találni őket. Nem dátumokhoz kötődnek. Bármikor megvalósíthatod őket, nyájas olvasó. Ehhez csupán a benned rejlő vágyak feltámasztása szükséges. Létezik ugyanis egy világ, amely kizárólag a sajátod, ahol egyes-egyedül csak te magad döntheted el, hogy valóra akarod-e váltani az álmaidat. „Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire” – írta Pilinszky János.
A szerző újságíró
