A december 14–15-i Európai Tanács-közgyűlésen szereplő témák közül az első Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése volt. Miniszterelnökünk, Orbán Viktor már előzetesen világosan kifejtette véleményét, miszerint sem Ukrajna, sem az Európai Unió nincs felkészülve erre. Ráadásul Ukrajna csatlakozásával számos ország, köztünk hazánk is súlyos károkat szenvedne el. Végül nem vétózott, hanem a szavazás előtt kiment a teremből. Ezzel egyszerre jelezte egyet nem értését és azt is, hogy a döntés következményeit az azt megszavazóknak kell vállalniuk.
Joggal kérdezhetik, hogy lehet az, hogy huszonhat országvezető egyetértésével szemben valaki egyedül képviseli az igazságot? Huszonhatan vakok, csak az az egy a látó? Sajnos Európa – elsősorban a nyugati fele – az Egyesült Államok hathatós közreműködésével fokozatosan vakult meg. Európa a látással kapcsolatosan szinte az összes betegségben egyszerre szenved: a farkasvakságban, a látótérszűkületben, a csőlátásban, a szürke- és a zöldhályogban, végezetül a vakhitben.
Az alkonyba fordult Nyugat – e képet tovább folytatva – a szürkületében rosszul lát, ez a farkasvakság. A Nyugat elvesztette a látását az ember alapvető identitását tekintve, már nem látja teremtett mivoltát, férfi és női princípiumait, a gender- és az LMBTQ-nyomulás vakította meg. E folyamat fő oka a kereszténységnek, mint Európa alapvető önmeghatározásának a feladása.
A látótérszűkület csőlátáshoz vezet, ez nyilvánul meg az illegális migrációval kapcsolatos viselkedésben. Európa elvesztette a józan meglátását ebben a kérdésben, ahelyett hogy a nemzeti létek megerősítését, sőt fennmaradását támogatták volna a családtámogatási rendszerük újragondolásával, idegen kultúrájú, ráadásul illegális migránsok tömegeit engedtek be az országaikba. A korlátlan meghívás – a Willkommenskultur – után jött a kétségbeesett megoldáskeresés (nem a kijózanodás okán, hanem a tarthatatlan helyzet miatt) és jött a kísérletek sora a kötelező szétosztásra. Akkor, azaz 2015-ben is egyetlenként a magyar miniszterelnök beszélt világosan. Hat-hét év kellett ahhoz, hogy Magyarország igazát belássák, még ha nem mondják is ki. A vakság bizonyítéka, hogy még mindig a kvótákat erőltetik, amire érvényes Albert Einstein mondása, miszerint „az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”. Most a helyzet eszkalálódásával már a szemüket sem merik kinyitni, csak sodródnak a probléma súlya alatt görnyedve.
A zöldhályog idővel látászavarokat okozhat, kezeletlenül pedig akár a látás teljes elvesztésével is járhat. A napjainkban zajló klímahisztéria elveszi a döntéshozók látását, mintegy „zöldhályogot” idéz elő a téma egészével kapcsolatban. Olyan döntések születnek, amik már most rendkívüli károkat okoznak Európában. Ilyen például az atomenergia alkalmazásának az akadályozása, ennek jegyében Németország bezárta az atomerőműveit, és környezetszennyező barnaszénbányákat nyit, miközben a franciáktól veszi az atomerőműveikben előállított villamos energiát. Ugyanez vonatkozik a belsőégésű motorok rendkívül rövid határidővel történő betiltására is. A klímaválsággal kapcsolatos döntések nagy részét az Európán kívüli világ – elsősorban az Egyesült Államok és Kína – nem tartja magára nézve kötelezőnek. A „zöldhályog” kezelése után jön majd egy kijózanodás, egyelőre még megyünk bele a látásvesztésbe.
Európának először csak elhomályosult a látása, majd már teljesen elvesztette azt az ukrajnai háború vonatkozásában. Helyesen állapította meg, hogy az orosz agresszió elfogadhatatlan, de a kontinens a saját alapvető érdekeinek képviseletére alkalmatlanná vált, a béketeremtő képessége megszűnt, az Egyesült Államok szolgálatába állt oly mértékben, hogy önként és dalolva ad sok tízmilliárdnyi eurót valójában az amerikai hadiipar számára. Ezt maga az amerikai külügyminiszter ismerte el, és szenátorok nyilatkoznak úgy, hogy ez a háború Amerika számára jó dolog, a végtelenségig fenn akarják tartani, annyi profit származik belőle. Csakhogy ez a véres konfliktus nem az óceánon túl, hanem itt zajlik, mellettünk, éppen ezért a béke Európa elemi érdeke volna, csak a hályog annyira elhatalmasodott, hogy nem lát az orra hegyén túl. Az oroszok „térdre kényszerítése” érdekében olyan szankciókat (immár a tizenkettedik csomagot) vezet be, amelyekkel az orosz fél nem vagy csak alig sérül, Európa viszont belerokkan. Itt is igaz Einstein gondolata az őrültségről… A sokféle okból kialakult vakság egy negatív szinergia következménye, amiből vakhit alakult ki…
A helyzet láttán id. Peter Brueghel Vak vezet világtalant című képe juthat az ember eszébe, mely 1568-ban készült. Egy válságos, szenvedésteli korszak talán leginkább zaklatott ideje ez, a középkor végének megannyi bomlásjelenségével, ugyanakkor sok ígéretes, új kezdeményével. A reneszánsz – legalábbis szülőföldjén: a spanyol, német, francia zsoldosok pusztította Itáliában – már elvirágzott, Európát háborúk, járványok, ádáz hitharcok és véres trónviszályok dúlják. Brueghel hazájában, Flandriában Alba herceg és a spanyol inkvizíció kegyetlenkedései nyomán éppen e festmény születése évében tör ki a „kolduslázadás”, s éri el tetőfokát – Bosch apokaliptikus vízióit is messze felülmúlva – a legszörnyűbb öldöklés-pusztítás. A németalföldi szabadságharc győzelmét festőnk már nem éri meg, e földi pokoltól megválva búcsúzóul csak a legyilkolt ártatlanok tízezreit, Gent és Brüsszel lángoló katedrálisait látja…
Mintha a mai korunkról lenne szó: a válságok és bomlásjelenségek aláásták kontinensünk élni akarását, a balliberális eszmék valláspótlékként ádáz hitharcokba borítanák egész Európát (eközben papokat gyilkolnak és templomokat bontanak le…), ha a józan, realista konzervatív tábor és az istenadta nép, kussolva ugyan, de ellenáll nekik. Eközben ráadásul súlyos háború dúl, amelybe Európa egyre inkább belesodródik. A vakság az érzéketlenséggel is együtt jár, a háború fenntartása közben elveszíti a szenvedés iránti érzékenységét is. Az európai vezetés a járványszerűen kitört vaksága miatt nem veszi észre, hogy a világ mindeközben totálisan átalakul, ahol Európának már nem fognak lapot osztani… Traumatikus események ezek, amiket lehet, hogy csak vakon lehet elviselni, de a vezetőkre nézve ez nem mentség!
Érdemes alaposabban megnézni Brueghel Vak vezet világtalant című képét, ami a vakok menetében az emberi butaság allegóriáját is ábrázolja. Robert L. Delaney szabatos leírása képről: „Öt vak férfi balgán egy hatodikat kért fel vezetőül, aki maga is éppolyan világtalan volt, mint ők. Elindult velük a lejtőn, ami egy mély és sáros árokban végződött, amelybe – óvatlansága áldozataként – elsőként maga bukott bele. A képen már hátára fordulva látjuk, amint épp magával rántja balgán bízó társait, hogy balsorsában ők is osztozzanak. Mindez nem is történhet másként, hiszen az öt, libasorban lépkedő alak görcsösen kapaszkodik egymás vállába, botjába.” Ez a magyarázata az Európai Parlament és az Európai Bizottság egyöntetű állásfoglalásának: a csőlátó, hályogos, vak szereplők egymás vállába kapaszkodva döntöttek Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről. A képen szereplő vakok ordítanak a zuhanás előtt. Nemde ezt az ordítást halljuk nap mint nap az Európai Parlamentben, a hazánkkal kapcsolatos kirohanások során?
A nagy flamand mester, a korát világosan látó művész képének közéleti vonatkozása is van, saját koráról szólva (ami igaz a mi korunkra is): az „illúziók és vádaskodások ködében élő országot nézve” azon töpreng, vajon a tömegek miféle vezetőket képesek maguk fölé emelni? Ilyeneket… Brueghel képét minden egyes jelenlegi európai vezetőnek el kéne küldeni, tudva persze, hogy a vakokra már nem lehet számítani, de a látók még felébredhetnek. Itt az alkalom, 2024 júniusában a jelenlegi látását vesztett európai vezetőket el lehet távolítani és bátor látókat kell megválasztani. Ez utolsó alkalomnak tűnik, a bruegheli kép mély és sáros árkába való zuhanás előtt!
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő
