A táncőrület: a középkor egy gyakori betegsége című, 1832-ben kiadott munkájában a 17. század közepéig Európa több régióját is „megfertőző”, táncoló pestisként, tánckórságként és koreomániaként is emlegetett jelenségről.
A feljegyzések szerint elszórt eseteket követően az első nagyobb „járvány” 1374 júniusában Aachenből indult ki, majd Nyugat-Európa jelentős részére átterjedt. 1428-ban Schaffhausenben ütötte fel fejét a „fertőzés”, ahol egy szerzetes „halálra táncolta magát”.
A kontrollálhatatlan vonaglással járó őrület 1518 júliusában Strasbourgban is kitört, amikor Troffea asszony táncához egy hónapon belül több mint négyszázan csatlakoztak.
A helyzeten rontott a problémához minden bizonnyal jó szándékkal közelítő tisztviselők viselkedése is, akik úgy gondolták, a betegeknek csak arra van szükségük, hogy „kitáncolják” magukból a kórt. Ezért céhcsarnokokat bocsátottak rendelkezésükre, és még profi zenészeket is felfogadtak számukra. Többen haltak meg szívroham vagy stroke következtében.
Az egyház számos képviselője úgy gondolta, hogy a betegeket a Sátán fertőzte meg, esetleg egy szent átka okozza szenvedéseiket. A fertőzöttekből gyakran ördögűzéssel próbálták kiűzni a gonoszt.
Itáliában tarantizmusnak nevezték a jelenséget, amelyről úgy vélték, egy pók csípése okozta. Vannak, akik szerint a háttérben az általában rozsban, de emellett árpában, búzában és zabban is előforduló, hallucinogén hatást kiváltó gomba, az anyarozs (más néven varjúköröm) okozta ergotizmus (anyarozsmérgezés) állt.
Egy kutató azonban felhívta rá a figyelmet, hogy nem minden, a táncőrület által érintett régióban fogyasztottak rozst az emberek. A „járványok” ráadásul nem is mindig az esős évszakokban, a gomba „virágzása” idején törtek ki.
Egyes szakértők szerint a jelenség mögött akár egyfajta transz által generált tömeghisztéria is állhatott, amelyet a betegségek, a természeti katasztrófák és járványok okozta stressz és éhezés válthatott ki.
Mások azonban nem értenek egyet ezzel a magyarázattal, mivel a források tanúsága szerint a táncolók közül sokan más területekről érkező emberek voltak, akik bizarr szokásukkal ámulatba ejtették a helyieket.
Több korabeli műben, többek között Petrus de Herenthal XI. Gergely pápáról írt életrajzában is beszámolnak olyan különös szektákról, amelyek táncos szertartásaikhoz sok, aggályát félre tevő helyi lakos is csatlakozott. Számos teória létezik tehát, ám a kutatók a mai napig nem tudják pontosan megmondani, mi is okozta ezt a furcsa kórt.
