A cárné az idegösszeomlás szélére került, a nyári rezidencia békés falai között a feszültség szinte tapinthatóvá vált. Ekkor a dajka bejelentette Raszputyint. Amint a bozontos, ápolatlan férfi a helyiségbe lépett, jelenlétével szinte betöltötte a szobát. Miután köszönésképpen átölelte a meghökkent cárt és cárnét, Raszputyin a gyermekhez sietett. Mély, nyugodt hangon beszélt Alekszejhez, aki lassan álomba szenderült, és a vérzése is elállt. A hálás cárné térdre borult Raszputyin előtt, akinek bemutatkozása remekül sikerült.
Raszputyin 1869-ben egy eldugott szibériai faluban, Pokrovszkojéban látta meg a napvilágot. A fiatal, korábban kicsapongó életet élő fiatal férfit falujában csak „részeges Griskának” nevezték.
Az ifjú vezeklésképpen három hónapot töltött egy kolostorban, ahol vallásos megvilágosodáson esett át, és kapcsolatba került a khliszti nevezetű szektával. A szektatagok az üdvözüléshez a világ mulandó gyönyöreinek élvezetével majd ezt követően bűnbánattal akartak eljutni. A sajátos felfogás miatt a szertartások gyakran orgiákba fulladtak.
Raszputyin, aki odaadással hallgatta a „szent tanokat”, nemsokára elhagyta a kolostort, és vándor szerzetesnek állt. Bolyongásai során bejárta Oroszországot, később eljutott Görögországba és Jeruzsálembe is. 1903-ban érkezett meg Szentpétervárra, ahol a miszticizmus felé nyitott arisztokrácia és a városi elit ünnepelt embere lett.
A főként nőkből álló, hatalmasra duzzadt rajongótábora gyakran Szentpétervár fürdőiben rendezett orgiákon szabadult meg bűneitől. Raszputyin politikai szerepe 1905-ben kezdődött, amikor hipnotizőri képességét felhasználva a vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej betegségének tüneteit csillapítani tudta.
A hálás cár és cárné politikai, kormányzati kérdésekben is egyre többször hallgatott Raszputyinra, aki hamarosan a hatalom középpontjába került. Beleszólt a miniszterek kijelölésébe és az orosz ortodox egyház vezetőségének, a Szent Szinódus tagjainak a kiválasztásába is.
A parasztból lett szerzetes növekvő hatalma egyre több ember szemét szúrta a cári udvarban. 1916-előtt két alkalommal is megpróbálták megölni az „őrült papot”. Az első gyilkossági kísérlet egy szerzetes és egy püspök számlájára írható, akik feszületekkel próbálták agyonverni a „Gonoszt”, majd pár évvel később egy feltehetően felbérelt prostituált akarta leszúrni a hatalomtól megrészegülő és egyre inkább züllött életmódot folytató orgiakirályt, Raszputyint.
Hírnevét nem csak életvitele, hanem háborúellenes magatartása is rontotta. Ellenfelei neki tulajdonították az udvar „hazafiatlan viselkedését”, és azt híresztelték, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a cárnéval, akit német származása miatt a közvélemény egy része II. Vilmos német császár ügynökének tartott.
1916. december 30-án a mágust végül elérte a végzete. Feliksz Juszupov herceg vacsorára invitálta Raszputyint, aki elfogadta a meghívást. Juszupov ciánnal mérgezett borral és süteménnyel kínálta vendégét, aki tekintélyes adag elfogyasztása ellenére sem fordult az asztal alá. Az elképedt herceg végül pisztollyal hátba lőtte a mágust. Juszupov és társai ujjongtak, azonban örömük nem tartott sokáig, mert az „őrült pap” hamarosan talpra állt, és támolyogva a kijárat felé indult.
Ekkor egy másik nemes fejbe lőtte, majd a biztonság kedvéért az összeesküvők összeverték és a jeges Néva folyóba dobták áldozatukat. Raszputyin szívósságát bizonyítja, hogy a boncolásnál vizet találtak tüdejében, ami a fulladásos halál jele, azaz a hipnotizőr feltehetően még életben volt, amikor a folyóba hajították.
