A nagyjából 1200 éves lelet létrehozásához komoly ügyességre volt szükség, a tárgy funkciója egyelőre rejtélyes.
Az angolszász kincs átmérője 19,4 milliméter. A lelet aprólékos kialakítású, teteje lapos, kör alakú és rövid, oldalai egyenesek, és egy sekély, üreges hengert alkotnak. A tárgyat aprólékosan kidolgozott spirális minta és egy hátratekintő állat, valószínűleg egy ló díszíti. Ez a minta feltűnő hasonlóságot mutat a kellsi kódexben vagy a lindisfarne-i evangéliumban található stílussal – mindkettő bonyolult illusztrációiról híres.
A leleltet aranyozással készítették, a kifinomult technika lényege, hogy higanyt kevernek aranyporral, ezzel emelve ki a dizájnt. Helen Geake norfolki régészeti tisztviselő és történész szerint a díszes tárgy az angolszász kézművesek ügyességéről árulkodik. „Valaki olyan készítette, akinek igazán jó szeme volt a szépséghez” – mondta a szakember.
A kutatók úgy gondolják, hogy a leletet Spanyolországból importált arany és higany felhasználásával hozták létre. Bár a szakértelem és a költségek arra utalnak, hogy a tárgy ugyanolyan fontos volt, mint a személyes ékszerek és a szent szövegekhez hozzáadott díszek, a szakértők nem tudják, mire használták a leletet. Geake azt feltételezi, hogy egy bot része lehetett, amelynek többi része az évszázadok során elkorhadt.
