Hiller István MSZP-s politikusból gyengécske császár lett volna a római birodalomban. Marcus Aurelius ugyanis úgy testesítette meg húsz éven át a jó császár eszményét, hogy követte saját bölcsességét, miszerint, „ha nem helyes, ne tedd, ha nem igaz, ne mond.” Hiller pont az ellenkezőjét tette egy interjúban. Úgy mondta a hazugságot a KlikkTV Mélyvíz című műsorában, mintha igaz lenne, ami ugye eleve helytelen. A beszélgetést szemléző hirklikk.hu-n olvasható, hogy „a hatalom nem bízik a pedagógusokban.” Mondja ezt az a Hiller, akinek a szakterülete az oktatás, minisztere is volt, ennek dacára állítja, hogy a pedagógusok felemelt bére – a kezdő januártól 538, a kutató 750 ezret keres havonta – a bizalmatlanság jele.
Mondja ezt továbbá annak ellenére, hogy a gyurcsányista baloldal – Hiller is oszlopos tagja – volt az, amely saját maguk által deklaráltan akadályozták Brüsszelben a Magyarországnak járó uniós források kifizetését, eközben ők uszították a tanárokat, a szakszervezeteket, szülőket tiltakozó akciók szervezésére. Most, hogy megjött a pénz egy része, megvan a hivatalos bejelentés az emelésekről, a tiltakozók hallgatnak, pontosabban kussolnak, Hiller meg jobbnak látta hazudni a hatalom és a pedagógusok közti bizalmatlanságról.
Az oktatás színvonaláról is bizonyította Hiller, hogy rossz császár lett volna a római birodalomban. Szerinte a PISA-felmérés után a nemzetközi összehasonlításban a leggyengébb eredmény született. Maruzsa Zoltán államtitkár viszont aláhúzta, hogy ez nem hazai, hanem globális probléma. A magyar eredmények (22 százalék) pedig nem sokkal térnek el az uniós átlagtól (25 százalék), így felesleges ebből ilyen következtetéseket levonni.
Hiller nem tud túllépni a diktatúra, a pártállam korlátain, amikor azt mondja, hogy „nem az elmúlt három évben zuhant, hanem mióta kivették az önkormányzatok és közösségek kezéből az iskolákat, bevezettek egy olyan nemzeti alaptantervet, amelyhez képest a ’70-es évek maga a modernitás.”
Magyarán az a világ, amikor a marxista-leninista esti középiskolában volt mód tanulni, aztán egy olyan rendszer építéséhez lehetett diplomát szerezni, amely nem sokkal később csúfosan megbukott, amikor a nemzeti öntudat terjedését tűzzel-vassal irtották, az jobb volt, mint napjaik hazafias jellegű oktatáspolitikája.
A Hiller-interjú alapvetően egy keserves beismerésre épül. Nevezetesen arra, hogy belátható időn belül a baloldal választásokon, ami a demokrácia alappillére, nem fog győzelmet aratni. Ezért aztán elkezdi pocskondiázni napjaink demokratikus Magyarországát, amelynek olyan erős szavazatokon nyugvó talapzata van, amelynek egész Európában párja nincs. Ezért aztán azt az unalomig koptatott balos közhelyet cifrázza, ami autokratizmussal, egyszemélyi hatalommal köti össze hazánkat. Sőt, még visszább lép az időben, az Orbán-kormány kapcsán egyenesen új feudalizmust emleget.
Szörnyű lehet azzal szembesülni, hogy létezik az a szabad magyar akarat, amely erősebb felhatalmazást tud adni egy kormánynak, mint annak idején a szovjet szuronyok árnyékában az MSZMP kapott. A párt jelöltjén kívül másra nem lehetett szavazni, és ha valaki nem lépett egyszerre, nemcsak rétest nem kapott estére, de egzisztenciálisan is retteghetett, mert hamar az utcán találta magát.
Most csak a komcsik nem érzik magukat szabadnak, mert a hatalom nem az ő kezükben van. Azért nincs a kezükben, mert az elmúlt 13 év alatt képtelenek voltak egy versenyképes demokratikus alternatívát kidolgozni, ami a társadalom nagy többsége számára vonzó lehetett volna.
Miután erre alkalmatlanok, tehetségtelenek, most azt szajkózzák, hogy az önkormányzatiság erősítése az igazi demokrácia. Azaz a kisebb, a lokális demokrácia szerintük erősebb, mint az országos. 2019-ben meg tudtak szerezni néhány nagyvárost, elsősorban tradicionális komcsi vidékeken, lásd például Salgótarján, és a mindig is liberalizmusra hajló fővárost, ahol be is bizonyították, mennyire alkalmatlanok a vezetésre. Közpénzfosztogatásra annál inkább alkalmasak.
Hiller ezt így fogalmazza meg: „Ha a választásokat országos szinten nézzük, kisebbségben vagyunk. Helyi szinten erősen tartjuk magunkat, és a magyar demokrácia helyi bástyái ma az önkormányzatok. A helyi közösségek megerősítése, a demokratikus gondolkodás helyi, városi, fővárosi megerősítése ma a magyar történelemben többet jelent, mint hogy ki a polgármester.”
Szerintük tehát az a demokratikus gondolkodás megerősítése, ha a kisebbség kormányoz a többség felett.
Szomorú, hogy még a baloldalon jó képességűnek számító Hiller is képes ilyen hazug állításra. Csak azért, hogy legalább a városaikban megtartsák a hatalmat.
Marcus Aurelius Hilleren röhögne a markába.
A szerző szerkesztő
