Hihetetlen nyomás nehezedik Vitézy Dávidra, amióta az LMP bejelentette, hogy felkérték a párt főpolgármester-jelöltjének. Az első napokban talán sokan nem is értették a furcsa felvezetést, hiszen felettébb szokatlan, amikor egy párt megnevezi egy tisztségre jelöltjét, ám az illető kerüli az egyértelmű választ, amelynek egyetlen oka lehet, mindenki tesztel.
Az LMP, amely megalakulását követően amolyan liberális alternatívának mutatkozott, ám fokozatosan elszürkült, Gyurcsány ölébe zuhanva pedig elnevezését meghazudtolva éppen azokat erősítette, akik kétkedve fogadták, hogy lehetne más a politika. A teljes eltűnés előtt csak egy nagy dobás segíthet a szervezeten, mint például a szivárványkoalíció hagyományaival szakítva egy önálló jelölt, aki ismét láthatóvá tenné a pártot, így pedig kiléphetnének az élősködő potyautas szerepkörből. Nem egyedi a helyzetük, a Párbeszéd megélhetési politikusai személyükben ugyancsak rendre pozíciókhoz jutottak, csak közben pártjukat a köznevetség tárgyává tették. Egy sikeres akcióval talán még a liberális koronát is visszaszerezhetnék a Momentumtól, amely pillanatnyilag pontosan azon az úton jár, amelyet az LMP már befutott, midőn Gyurcsány farvizére kéredzkedett. Vitézy felkérésével az elveszett gondolatot, a politikai alternatíva felmutatását érték el, persze a talmi siker akkor válhat igazán fontossá, ha a párt nem kap kosarat.
A „menyasszony” ugyanis nagyon szégyenlős, hetek óta sejtelmesen hallgat, bár az emitt-amott elcsurgatott véleményei arra utalnak, hogy felettébb élvezi ezt a szerepet. Az egykori „menetrendkirály” másfél évtized alatt igazi közlekedési szakértővé vált, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivőjeként hírnevet szerző tinédzser mára a forgalomszervezés meghatározó szakértője, aki ha szükségét látja, akkor kormánytagként is nyíltan szembe megy a kormánnyal. Vérbeli technokrata, és emiatt az sem számít, hogy a közlekedéstervezésen túli városvezetői feladatokról legfeljebb lila gőze lehet. A baloldali szürkehályog, az Orbán-gyűlölet nem homályosítja el látását, viszont szervilisséggel sem vádolható, miközben mindig határozottan véleményt formál, mit sem törődve a politikai következményekkel. Leginkább ettől annyira ijesztő Karácsony Gergely és támogatói számára, mert az üres tekintetű, néha kifejezetten bárgyú főpolgármesterrel szemben a vérfagyasztó ökölrázásnál többet sugall.
Pillanatnyilag nem is kell több, ezzel is a frászt hozza a baloldali parazitákra, akik idegesen támadják, ahogy a Párbeszéd társelnöke, Szabó Rebeka tette a közösségi médiában, amikor még az LMP ellenzékiségét is megkérdőjelezte az alternatíva felvetése ürügyén, burkoltan a Fidesz előretolt egységének nevezve a pártot, és az óvodában ráragadt incselkedéssel öltött nyelvet, mondván: úgysem fog sikerülni a Karácsony-buktatás.
A Párbeszédhez hasonló frusztráció gyötörheti a Momentumot is, amely az ellenzéki alternatíva megtévesztő szerepében tetszelgett az elmúlt időben – miként egykoron az LMP –, és éppúgy esett Gyurcsány ölébe, ahogy a rivális liberális szervezet. Hiába, úgy tűnik, történelmi törvényszerűség, SZDSZ-örökség, hogy a cseperedő liberális pártok rendre a baloldali vezérürü aklában kötnek ki, ahol hamarosan ráeszmélnek tévedésükre, és megpróbálnak ismét alternatívaként feltűnni. Ezt a magától már feladott posztot félti annyira a Momentum, megfeledkezve arról, hogy a liberális csiki-csukiban a rivális mindig előtte fog járni.
Ezért érezhették szükségét a tisztázásnak, és a Momentum forgalomirányítója, Tompos Márton pontosan ki is jelölte Vitézy helyét, mert elmondása szerint a főpolgármesteri pozíció megvan az ellenzéknek, hiszen egy jól teljesítő városvezetőjük van, de ha az általa is remek szakembernek tartott Vitézy ambícióit szeretné kiteljesíteni, akkor találnak neki helyet a Városházán.
Az acsarkodó csivitelés közben a vezérürü mélyen hallgat. Gyurcsány mindeddig szóra sem tartotta érdemesnek az LMP mocorgását. Figyel és latolgat, hiszen nem is olyan rég alaposan mellényúlt, amikor alábecsült egy nagyratörő akollakót, és a rossz vágányra küldött kiszemeltjeit sorra elütötte a villamos.
A szerző vezető szerkesztő
