A január az év első hónapja a gregorius naptárban, amely a legtöbb mai nyugati országban elfogadott naptárrendszer. A január elnevezése a római mitológiából származik, ahol Janus istennek volt az isteni kapukat őrző két arca. Az egyik arca a múltat, a másik pedig a jövőt nézte. Janus a kezdetek és a befejezések, az új és a régi kezdetek istene volt, ezért a január hónapnak szentelték.
A rómaiak eredetileg márciusban kezdték az évet, de a Kr. e. 46-ban bevezetett juliusi naptár reformja során Julius Caesar elrendelte, hogy az év januárral kezdődjön, részben azért, mert az év elejének közelebb kellett esnie a napfordulóhoz. A napforduló a legrövidebb nappal és leghosszabb éjszakával járó időpont, amely körülbelül december 21-23-re esik. Az új év januári kezdetével a rómaiak a természeti és társadalmi megújulás, az újrakezdés szimbólumát is ki akarták fejezni.
Ezért a január hónapja az év első hónapja maradt a különböző kultúrák naptáraiban, és a mai napig is az év kezdetét jelzi számos országban. Az év első napját, január 1-jét sok helyen ünneplik és köszöntik, és számos hagyomány és szokás kapcsolódik ehhez a dátumhoz világszerte.
A február hónap neve a római mitológiához kapcsolódik, és eredete a latin „februa” szóhoz vezethető vissza. A „februa” az antik rómaiaknál a tisztulás és tisztítás rituáléját, illetve az ezekre használt szert jelentette. A február hónapnak az elnevezése azonban nem közvetlenül a tisztulási rituáléra, hanem az azt idéző szóra utal.
A március hónap neve a római mitológiához kapcsolódik. A március elnevezése a latintól származik, ahol a hónap neve „Martius”. A Martius név Mars, a háború római istenének tiszteletére utal.
Mars a római mitológiában a hadviselés, a harc és a mezőgazdaság istene volt. A rómaiak a hozzá kapcsolódó ünnepségeket tartották március hónapban, amelyek a tavasz kezdetét és a hadsereg katonai felkészülését is jelképezték. Mivel a tavasz az újjászületés és a termékenység időszaka, Marsnak mint a mezőgazdasági termékenység istenének tisztelete is beleolvadt a március hónap ünnepeibe
Az április hónap nevének eredete nem teljesen tisztázott, és több elmélet is létezik az eredetéről. Az április név eredetével kapcsolatban néhány lehetséges magyarázat közé tartoznak a következők:
– Aphrodite istennő: Az egyik elmélet szerint a nevet az ókori görög mitológiából kölcsönözhették, ahol Aphrodite istennőt tisztelték. A görög „aphros” szó a habot vagy a habzást jelenti, és az április a tavasz hónapjai közé esik, amikor gyakran a hullámzó tavakat, habos folyókat és a tavaszi esőket is megfigyelik.
– Aperire (nyitni) latin szóból: Más elképzelések szerint a név a latin „aperire” szóból származik, ami „nyitni” vagy „megnyitni” jelent. Április a tavasz hónapja, amikor a virágok és a rügyek megnyílnak, és az élet a téli időszak után újra feléled.
– Ares, a háború istene: Néhány szakértő szerint az április neve Ares, a görög háború istenének nevéből is származhat. Ares és Mars, a római háború istene, ugyanazt az alapvető szerepet töltik be a mitológiában, és az április a hadviselés és a háborús tevékenységek kezdetéhez is kapcsolódhatott.
Bár a pontos eredet nem egyértelmű, az április hónap neve valószínűleg a tavaszi időszakkal és a természeti újjászületéssel kapcsolatos eseményekre és jelenségekre utal. Az április neve és jelentése kultúrától és nyelvtől függően változhat, de általánosságban az évszakváltás és az élet megújulásának idejét tükrözi.
A május hónap nevének eredete a római mitológiára vezethető vissza. A május latin elnevezése a „Maius” szó eredetét a Maja nevű római istennőtől kapta. A Maja az idők során az életet szimbolizáló istennővé vált, és a májusi hónap a növekedés, a termékenység és az élet megújulásának ideje volt a római kultúrában.
Az elnevezés egy másik elmélet szerint a latin „maiores” szóból is eredhet, ami „idősebbek” vagy „elődeink” jelentést hordoz. Május volt ugyanis annak a hónapja, amikor a rómaiak emlékeztek és tisztelegtek az elhunytak előtt. Május elején tartották a Lemuria nevű ünnepet, amely során a holtak szellemétől próbálták megvédeni a lakosságot.
Május a római naptárban a tavasz egyik csúcspontját jelentette, amikor a virágok kinyíltak, és az élet mindenhol fellendült. A május elnevezése tehát a növekedés, a termékenység és az élet összefüggéseire utal, és ezek a jelentéstartalmak tovább élnek a mai napig. Május az év egyik legszebb hónapja, amikor a természet virágba borul, és az elnevezése a tavaszi időszak és a megújulás üzenetét hordozza.
A június hónap nevének eredete a római mitológiához kapcsolódik. A latin elnevezése, „Junius,” a rómaiak egyik legfőbb istenpárjának, Juno istennőnek (férje Jupiter, aki egyben az apja is) az elnevezéséből ered. Juno a házasság és a család istennője volt a római mitológiában. A június neve tehát az istennő nevéből ered, és kapcsolódik azokhoz az ünnepségekhez, amelyeket a rómaiak ebben a hónapban rendeztek Juno tiszteletére.
Az eredeti római mitológiai és kulturális összefüggések nagy része elveszett, és a hónap inkább a nyár kezdetét és a kellemes időjárást jelképezi.
A július hónap nevének eredete Julius Caesar, a római hadvezér és politikus nevéhez kapcsolódik. A július latin neve „Julius” névre utal, ami Caesar családnévéből ered. A nevet Caesar utóda, Octavianus (később Augustus néven ismert), az első római császár választotta, hogy tisztelegjen Julius Caesar emléke előtt.
Julius Caesar születésnapja, július 12., valószínűleg tovább erősítette a hónap kapcsolatát vele. A hónapot eredetileg „Quintilisnek” nevezték el, mivel a latin „quintus” az ötödiket jelenti és a hónap az év ötödik hónapja volt. Azonban a július elnevezése Julius Caesar életének és politikai hagyatékának tiszteletére változott, aki elrendelte a naptári reformot, és az eredeti tíz hónap helyett hozzáadott még két hónapot, így a július a hetedik hónappá vált.
Az augusztus hónap nevének eredete Julius Caesar utódjához, Augustushoz (latinul: Augustus) kapcsolódik. Az augusztus azért kapta nevét, mert Julius Caesar unokahúga és örökbefogadott fia, Octavianus (később Augustus néven ismert), ebben a hónapban született.
Az eredeti római naptárban az augusztus előtti hónap „Sextilis” volt, mivel a római naptárban eredetileg csak tíz hónap volt. Azonban Augustus, aki Rómában az első császár volt, hozzátette ezt a hónapot és elnevezte azt a saját neve után. Az augustus az év nyolcadik hónapja lett a római naptárban, miután Julius Caesar és Augustus is hozzátett két hónapot a naptárhoz.
A név eredetének egy érdekes aspektusa lehet, hogy Augustus nem kívánta, hogy a saját hónapja kevesebb napot tartalmazzon, mint Julius Caesar hónapja (július), így hozzáadott egy napot az augustushoz. Az eredetileg 30 napos hónapot, amely a Sextilis nevét viselte, kibővítették 31 napra.
Augusztus a nyár vége, a meleg időszak csúcsa a Föld északi féltekéjén. A hónap nevében és jelentésében az év második felének, az aratásnak és a bőségnek az előkészítése, valamint a nyár utolsó hónapjának örömei is tükröződnek.
A szeptember hónap nevének eredete a latin „septem” szóból ered, ami „hét” jelentést hordoz. A szeptember azért kapta ezt a nevet, mert a római naptárban eredetileg az év hetedik hónapja volt.
A római naptárban az év hossza 304 nap volt, és csak tíz hónapot tartalmazott. Később Julius Caesar naptári reformjai során hozzáadott két hónapot a naptárhoz (július és augusztus), és ezzel a szeptember az év kilencedik hónapja lett. Ennek ellenére a neve a hét eredeti helyére utal.
Jelentése szempontjából a szeptember a nyár vége és az ősz kezdetét jelenti a Föld északi féltekéjén. A hónapban a napok rövidülnek, a hőmérséklet csökken, és a természet elkezdi előkészíteni magát a hideg évszakokra. A szeptember a betakarítás, az aratás időszaka is lehet, és sok kultúrában az évnek egyfajta átmeneti időszakát szimbolizálja. A neve és jelentése a római naptár és az év évszakváltásainak hagyományaiban gyökerezik.
Az október hónap neve a latin eredetű „octo” szóból származik, ami „nyolc” jelentésű. Az október azért kapta ezt a nevet, mert a római naptárban eredetileg az év nyolcadik hónapja volt. A római naptárban az év eredetileg 304 napból állt, és csak tíz hónapot tartalmazott. Később Caesar hozzáadott két hónapot a naptárhoz (július és augusztus), és így az október az év tizedik hónapjává vált.
Az év hossza azonban továbbra is 365,25 nap, és a naptári reformmal bevezetett napokon keresztüli kiegyenlítés miatt idővel az év elején és végén számok és nevek nem egyeztek meg.
A november hónap neve a latin „novem” szóból ered, ami „kilenc” jelentésű. Az eredeti római naptárban az év kilencedik hónapja volt, de Julius Caesar naptári reformjai során hozzáadott két hónapot (július és augusztus), így az év tizenegyedik hónapja lett.
November jelentése szempontjából a neve a kilencedik hónapra való utalás, még akkor is, miután az év hossza és a hozzáadott hónapok miatt a kilencedik helytől el kellett búcsúznia. A római naptárban a hónap 30 napból állt.
Jelentése a Föld északi féltekéjén az őszi időszak közepétől az ősz végéig terjed. A levelek továbbra is hullanak a fákról, az idő hidegebb lesz, és az év vége felé közeledünk. Az év vége, az év lezárása és az őszi időszak végének kezdete lehet a november jelentése a különböző kultúrákban.
A november nevének és jelentésének eredete a római naptár és az év változó időjárási és mezőgazdasági ciklusaihoz kapcsolódik, amelyek az év harmadik szakaszában a betakarításra és a hidegebb hónapokra való felkészülést jelentették.
A december hónap neve a latin „decem” szóból ered, ami „tízet” jelent. Az eredeti római naptárban az év tizedik hónapja volt, de a római naptárban később bekövetkezett változtatások miatt az év tizenkettedik hónapja lett.
Jelentése a Föld északi féltekéjén az év utolsó hónapjaként és a téli időszak kezdeteként az év lezárása és az és az új év kezdetének előkészítése. December a hűvös időjárás, a hóesés és az ünnepi szezon időszaka. A hónap során sok kultúrában különböző ünnepek és ünnepségek kerülnek megrendezésre, beleértve a karácsonyt is.
