2004 decemberében nem akadt sok munkám az Európai Parlamentben, ezért, meg némi brüsszeli tapasztalatok miatt is, kidolgoztam egy modellt Európa demográfiai jövőjéről. Talán az is motivált, hogy addigra már elloptak egy biciklimet az Európai Parlament biciklitárolójából (később még kettőt), ami felkeltette az érdeklődésemet a demográfiai viszonyok alakulása iránt. Nem mondhatnám, hogy a lehetséges perspektíva egyedül nekem jutott eszembe, abban az időben a Parlament földszintjén lévő kioszkban, ahol sok mindent árultak, többek között egy olyan képeslap is kapható volt, amely Európa térképét mutatta 2100-ban, olyan országokkal, mint Germanisztán, vagy Frankisztán. Sajnálom, hogy akkor nem vettem, vagy ha vettem is, nem tettem el a mai időkre azt a képeslapot, mert múlt ősszel, amikor legutóbb arra jártam már nem találtam ilyent vagy hasonlót. Ha lenne is, ma már nem lenne tanácsos közszemlére tenni, egyrészt, mert a Parlament személyzete már szinte teljes egészében bevándorlókból áll, másrészt a politikai légkör is megváltozott, ilyen frivolságok megengedhetetlenné váltak.
Maga a modell egy egyszerű Excel-tábla volt, amely öt éves léptékben vizsgálta a népesség átalakulást, oly módon, hogy a korspecifikus születési ráták (akkor még csak nőkre értelmezve) és korspecifikus halálozási ráták alapján számoltam ki a következő ötödik év népességét öt éves korcsoportokban 0-100 éves korig. Száz éves korában mindenki meghalt, ma már talán, hogy magam is elmúltam 80, kitolnám 105-ig. A modell különlegessége az volt, hogy a népességet megbontottam muszlimra és nem muszlimra, vagyis az eredeti európai lakosságra és a bevándorlókra. Nem volt könnyű az adatokat összeszedni, mert ez a megkülönböztetés már húsz évvel ezelőtt sem volt píszí (politikailag korrekt) és a hivatásos demográfusok nem is mertek ilyen számításokat elvégezni, ezért az én számításom unikum volt, máig sem ismételte meg (nyilvánosan) senki, az enyém viszont még mindig ott található az Európai Parlament honlapján köszönhetően annak, hogy a honlapot kezelő olasz hölgy a kollégák hezitálását látván egyszerűen feltette oda. Na persze ő Matteo Salvini (Északi Liga) pártjának színeiben volt ott.
Természetesen megpróbáltam valahol publikálni, de csak annyit értem el, hogy az akkori időben uniós körökben népszerű Europe’s World 2006 tavaszán egy korreferátum formájában lehozta. A fő cikket Klaus Regling, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság főigazgatója írta és arról szólt, hogy nem a népesség csökkenése, hanem a korstruktúra megváltozása a fő probléma. Nekem 600 szó erejéig tették lehetővé a hozzászólást, amit itt magyarra fordítva megismételnék, mert az óta sem lettünk e téren okosabbak:
„KOMMENTÁR, Lóránt Károly, Rosszabb, mi európaiak 200 éven belül kihalással nézünk szembe.
Nincs lehangolóbb és egyben izgalmasabb kérdés Európa számára, mint demográfiai sorsa. Az 1960-as évek közepéig eltelt mintegy száz évben az EU-25 országaiban az átlagos éves népességnövekedés 0,5 százalék és 1,0 százalék között ingadozott. Ez azonban drámaian megváltozott, amikor a teljes termékenységi ráta (az az átlagos gyermekszám, amelyet egy nő élete során megszül) 2,66-ról 1,46-ra csökkent. Egy változatlan népességhez 2,1-es termékenységi arányszámra van szükség, így az 1,46-os érték azt jelenti, hogy kétgenerációnként a fiatalok száma a felére csökken.
Klaus Regling cikke a probléma gazdasági oldalával foglalkozik, és ott aligha lehet vitatni az érveit. A részletekben azonban (ahol köztudottan az ördög leselkedik) kisebb zavarba ejtő dolgokat találunk.
Mint Regling rámutat, Európa teljes népessége 2050-ig a tömeges bevándorlás következtében alig fog változni. Politikailag korrekt vagy nem erről beszélni, de ez a tendencia azt jelenti, hogy Nyugat-Európának a század közepére 70-80 milliós muszlim lakossággal kell számolnia. Gazdasági szempontból a tömeges bevándorlás munkaerőpiacra gyakorolt hatása könnyen ellensúlyozható lenne a növekvő részvételi aránnyal. Modellszámítások azt mutatják, hogy a részvételi arány mindössze 7 százalékos növekedésének gazdasági előnyei megegyezhetnek az évi 1,3 millió fős bevándorlási ráta hatásával.
Európa időskori eltartottsági rátája – a 65 év feletti népesség aránya a 15-64 éves munkaképes népességhez viszonyítva – igen gyors ütemben fog romlani. A teljes eltartottsági arány nem fog ilyen drámaian változni, de ez nem jó hír, mert azt tükrözi, hogy a gyermekek aránya az EU népességén belül egyre csökken.
Európa népességének elöregedése jelentős veszélyt jelent az államháztartás fenntarthatóságára. Mivel azonban az egy főre jutó átlagos GDP, ahogy Klaus Regling rámutat, vagy változatlan marad, vagy a termelékenység javulásával párhuzamosan nőni fog, az igazi kérdés a jövedelemelosztás lesz. A nemzeti jövedelmek egyenlőbb elosztása egészségesebb keresleti struktúrát hozhatna létre, amely ösztönzi a munkahelyteremtést és a kiegyensúlyozott költségvetést. Ez viszont azt jelenti, hogy az uniós országoknak teljes mértékben integrálniuk kell »vendégmunkásaikat« a gazdaságba. Ezért teljes mértékben egyetértek Klaus Regling felhívásával, amely az idősebbek munkalehetőségeinek jelentős javítására szólít fel, és úgy vélem, hogy itt még sokat kell tanulnunk a hagyományos társadalmaktól.
Fájdalmas kimondanom, de az európai demográfiai helyzetünk saját értékeinkből és életmódunkból fakad. A csökkenő teljes termékenységi ráta azt tükrözi, hogy a nők ma már nem vállalnak gyermeket a húszas éveikben, és azok a gyermekek, akiket akkor szülhettek volna, soha nem születnek meg. Ha ezen a tendencián nem sikerül változtatni, akkor a »homo europenesis« nagyjából ugyanannyi év múlva kihaló fajjá válik, mint ahány év választ el bennünket Napóleon és Wellington korától.
Lóránt Károly a Függetlenség/Demokrácia csoport tanácsadója, Európai Parlament.”
Később, 2009-ben a The Telegraph is hivatkozott a prognózisra és annak nyomán számos újság és tanulmány mind a mai napig idézi, de alig hiszem, hogy most az európai intézményekben egy ilyen cikket publikálni lehetne.
A modellépítésnek és a hozzá való adatgyűjtésnek végső soron az volt az eredménye, hogy világossá vált: a teljes termékenységi ráta csökkenése döntően abból származik, hogy a huszonéves lányok gyermekvállalási hajlandósága az 1960-as évektől kezdve nagymértékben lecsökkent és ezt később, a harmincas éveikben már nem pótolják. Ennek sok oka lehet, mindenek előtt a fogamzásgátlók elterjedése, a magasabb iskolai végzettségre való törekvés és így az első gyerek szülésének kitolódása, a demográfiai többletet mindig is adó vidéki népesség jelentős aránycsökkenése és az életellenes ideológiák terjedése. A felsorolásból már következik, hogy anyagiakkal csak igen mérsékelten tudjuk e tendenciát befolyásolni, a magyarországi erőfeszítések is eddig csak arra voltak jók, hogy az európai 1,6-es átlaghoz felzárkózzunk.
Ahhoz, hogy az európai embernek a prognózisban előrevetített kihalása ne következzen be, elsősorban értékeinken, a családhoz, a gyermekekhez való hozzáállásunkon kellene változtatni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
