A gyűrűkről sokáig úgy gondolták, hogy kizárólag a gravitációs erők hatására jöttek létre, azonban a Voyager–2 űrszonda 1984-es felvételei furcsa, sötét küllőket fedeztek fel a B-gyűrűben, amit azóta a Cassini űrszonda felvételei is megerősítettek.
Ezek a küllők nem magyarázhatók meg a gravitációval, és évszakosak is: a Szaturnusz nyári időszakában jelennek meg a leggyakrabban.
Ezek a küllők nem tűnnek igazán nagynak, de valójában a a kiterjedésük még a föld átmérőjét is meghaladhatja, a küllők keletkezésének magyarázatára azóta számos elmélet született.
Az egyik legnépszerűbb elmélet az elektromágneses kölcsönhatásokhoz kapcsolódik. A Szaturnusz mágneses tere a Napból érkező napszéllel lép kölcsönhatásba, és ez a kölcsönhatás jeget vagy port kavar a gyűrűk fölé, így alakítva ki a küllőket.
Ezt az elméletet látszik alátámasztni, hogy a küllők sűrűsége a Szaturnusz évszakokkal változik (a bolygó majdnem 30 földi év alatt megkerüli meg napot, így az évszakok is több földi évre húzódnak). Amikor a gyűrűk jobban meg vannak dőlve a Nap felé, a Szaturnusz mágneses terét bombázza a napszél, ami elősegíti több küllő kialakulását.
A tudósok azt gyanítják, hogy a napszél és a mágneses tér közötti kölcsönhatás jeget vagy port kavar a gyűrűk fölé, így alakítva ki a küllőket. A napszél apró részecskéi, például az elektronok és az ionok, becsapódnak a gyűrűkbe, és energiát adnak át nekik. Ez az energia felmelegíti a gyűrűk anyagát, ami miatt az felpörög. A felpörgött anyag elkezd szétterülni, és így alakítja ki a küllőket.
Egy másik elmélet szerint a küllők a Szaturnusz holdjaival, például a Mimasszal vagy az Enceladusszal hozhatók összefüggésbe. Ezek a holdak aktív vulkáni tevékenységet mutatnak, és a kilövellt anyag a gyűrűkbe kerülhet, és ott sötétebb területeket hozhat létre. Ezt a feltételezést azonban nem támasztják alá konkrét bizonyítékok, A Mimas és az Enceladus gyűrűktől való távolsága miatt nehezen tudnák befolyásolni a gyűrűk szerkezetét.
Mit hoz a jövő? A NASA Hubble űrteleszkópja továbbra is figyeli a Szaturnusz gyűrűit, és a jövőben remélhetőleg többet megtudhatunk a küllők eredetéről és viselkedéséről.
A küllők rejtélye továbbra is izgalmas téma a tudósok számára, a Szaturnusz gyűrűi pedig továbbra is a Naprendszer egyik leglátványosabb és legrejtélyesebb jelenségei maradnak.
