A pusztulás megelőzése érdekében már a vízszintcsökkentést megelőzően felvették a kapcsolatot a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal (Kötivizig) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal (HNPI), hogy a bajba jutott egyedeket közös munkával helyezzék át a biztonságot adó Tisza-tóba.
A hideg, szeles idő nem könnyítette meg a munkát, a halak számolása közben még a háló is megfagyott. A megfelelő előkészítés azonban meghozta a gyümölcsét, mert mintegy másfél óra alatt sikerült befejezni a halmentést.
Az akció nem volt hiábavaló, mert a nagyszámú keszegféle között megtalálták a ritkán látható bagolykeszeget, a szilvaorrú keszeget és a paducot. A halgazdálkodási szempontból jelentősebb fajok közül a süllő, a kősüllő és a balin itt maradt példányait mentették ki.
Azonban akadtak védett fajok is, mint a halványfoltú küllő (10 ezer forint/darab), a selymes durbincs (50 ezer forint/darab), valamint a fokozottan védett magyar bucó (100 ezer forint/darab). Egy Tisza-tóra nézve új fajnak, a védett sujtásos küsznek is előkerült egy példánya, melynek értéke 10 ezer forint.
A Tiszába áthelyezett halak számottevő értéket képviseltek. A halgazdálkodási szempontból jelentős, valamit a védett és fokozottan védett halak pénzben kifejezett értéke több mint 2,3 millió forintra rúg.
A kimentett halakat faj- és egyedszám szerint katalogizálták:
A halak darabszáma és forintban megállapított értékük
Fotó: Pecaverzum.hu
