Szívünkről mindenki tudja, hogy nagyjából akkora méretű, mint az öklünk, és hogy a testünkben lévő 5-6 liter vér keringetéséről gondoskodik. Összegyűjti az „elhasznált” vért és továbbítja a tüdőbe, ahol az oxigénnel telítődik; majd az oxigénnel telített vért továbbítja szervezetünk egésze felé. Arról viszont már kevesebben hallottak, hogy szívünk más, nem kevésbé fontos funkciókat is ellát: endokrin funkciót; azaz fontos eleme szervezetünk hormonháztartásának. Egy sor olyan peptidet állít elő, tárol és bocsát ki, melyekkel a szervezet víz- és elektrolit-háztartását, illetve a vérnyomást szabályozza.
Sőt, szívünknek saját belső idegrendszere is van, amely több mint 40 000 idegsejtből áll. Így tulajdonképpen egy saját „aggyal” rendelkezik, melynek segítségével egyéb szerveinkkel kommunikál. Ráadásul nem egy-, hanem kétirányú párbeszédet folytat az agyunkkal és testünk más részeivel: nemcsak fogadja, hanem küldi is az információkat. Szívünk tehát egy sokoldalú, többfunkciós, interaktív szerv, jóval több, mint egy pumpa, mely segít vérünk keringését fenntartani.
Érzelmi állapotunk és szívünk egészsége
Nemcsak az extrém mértékű stressz van hatással szívünk egészségére. Az enyhébb, de tartós érzelmeknek is lehet fizikai vetületük.
A túlzott mértékű, hosszan tartó stresszt már jó ideje összefüggésbe hozzák a magas vérnyomással és a szívinfarktussal. De az élethez kapcsolódó alapattitűdünk is hatással lehet szívünk egészségére: ma már kutatások bizonyítják, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, rosszindulat és pesszimizmus együtt járnak a szívbetegségek kialakulásának magasabb kockázatával, míg a pozitív érzelmek, mint a boldogság, hála, optimizmus, céltudatosság és az élettel való megelégedettség javítják szívünk és agyunk egészségét.
Ez azért van így, mert az erős negatív érzések az agy érzelemszabályozó területét aktiválják, ennek következtében bekapcsol a szervezet „üss vagy fuss!” üzemmódja, melynek hatására megnő a kortizol-, illetve az adrenalinkibocsátás. Ezek a hormonok megemelik a szívritmust és a vérnyomást. Ha valakinek emellett van már valamilyen alapbetegsége, akár vérrögök is keletkezhetnek, melyek ha bejutnak az agyba vagy a szívbe, szívinfarktust vagy stroke-ot is okozhatnak.
Szerencsére a stressz hatékony kezelése tanulható, így ha javítjuk mentális megküzdési technikáinkat, és mindennap néhány apró örömforrást iktatunk be a napi rutinunkba, növelhetjük pozitív érzelmeink arányát. Megfelelő légzőgyakorlatokkal pedig megnyugtathatjuk, lelassíthatjuk szívverésünket.
Tényleg „összetörhet” a szívünk?
Elsőre valószínűleg nevetve legyintünk erre a felvetésre, mondván, csak egy néphiedelem, de nem az. Az összetörtszív-szindróma (takotsubo kardiomiopátia) egy létező betegség, melyet először a japánok azonosítottak. Azt a jelenséget hívjuk így, amikor szívünk erős érzelmi stressz hatására úgy viselkedik, mint egy szívinfarktus alatt, de szerencsére a szívinfarktussal járó tartós károsodások nélkül.
Ezt a betegséget tulajdonképpen a hormonok és az adrenalin hirtelen és nagy mennyiségű felszabadulása okozza. Ilyenkor a szív egyes részei megnagyobbodnak, és a szívinfarktus tüneteit produkálják, olyan kóros következmények nélkül, mint az artériák elzáródása vagy a szívizom-károsodás. Az összetörtszív-szindrómát pozitív és negatív események is kiválthatják, inkább az a meghatározó, hogy mennyire intenzív érzések kapcsolódnak hozzá: például egy lottónyeremény is elindíthatja a folyamatot.
Ez a betegség főképp az idősebb nőket érinti, a férfiaknál ritkán, körülbelül az esetek 11 százalékában alakul csak ki.
Ennek ellenére, ha a tüneteket észleljük magunkon, semmiképpen se legyintsünk rá, azonnal hívjunk mentőt ugyanúgy, mint egy „klasszikus” szívrohamnál, mert csak szakember döntheti el, mi áll a dolog hátterében, ehhez pedig kórházi kivizsgálás szükséges. A szívinfarktus leggyakoribb tünetei közé tartozik a mellkastáji nyomásérzés vagy szorító fájdalom, kisugárzó fájdalom a mellkasból a váll, a kar, a hát vagy akár a fogak, állkapocs irányába, légszomj, izzadás, hányinger, hányás.
