Mondom ezt ma, amikor már közel sincsenek olyan nagy formátumú figurák ebben az iparágban, mint Eddie Mannix, a mindenható stúdiófőnök, aki mindig mindent el tudott tussolni. Mert fő a látszat! Ebben az összekacsintós társasjátékban egész Hollywood részt vett, közben mindenki pontosan tudta, mennyire gusztustalan. Kívül maga a ma született ártatlanság, belül romlott délibáb. Nem mintha a mai Hollywood ártatlanabb lenne. Sőt! – olvasható a cikkben, aminek Adrian Brody a főszereplője.
Hollywood mocskos titkai
Eddie Mannix valóban hírhedt figura volt, ő volt az egyik legismertebb hollywoodi fixer, vagyis – fogalmazzunk úgy – problémamegoldó, az MGM vezérigazgatójaként aktívan tett azért, nehogy csorba essen a cég hírnevén, hogy az általuk szerződtetett sztárok nehogy botrányba keveredjenek. Ebben segítsége is volt, mégpedig az álomgyár egyik legnagyobb vállalatának sajtófőnöke, Howard Strickling.
Furcsa páros volt az övék, Mannix kidobóemberként, majd pénztárosként is dolgozott, majd egyszer csak ő lett az MGM vezérigazgatója. Strickling újságíróként kezdte a karrierjét, így került a stúdióhoz, és őt hívta Jean Harlow, amikor kiderült, hogy várandós William Powelltől. Az ő telefonja csörgött akkor is, amikor Spencer Tracyt egy újabb bárból kellett kidobni, vagy amikor Marlene Dietrich felfedezte John Gilbert holttestét, olvasható az Atlas Obscura cikkében.
Egyes források szerint amikor Jean Harlow, Judy Garland, Lana Turner vagy más, a stúdióval szerződésben álló színésznő házasságon kívül esett teherbe, akkor rendre ők intézték el az abortuszt. Természetesen ügyeltek arra, ne derüljön ki, hogy mit történt, vagyis álneveket használtak, vagy más betegséggel leplezték az orvosnál tett látogatásuk okát – Jeanette MacDonaldnál például fülgyulladásra hivatkoztak.
Olyan is előfordult, hogy valaki megtartotta a gyermekét, de nem vállalhatta fel, hogy ő hozta a világra, hanem örökbe kellett fogadnia. Loretta Youngot a Call of the Wild (A vadon hívó szava) forgatása alatt teherbe ejtette a film férfi főszereplője, Clark Gable. A színésznő a hite miatt nem volt hajlandó elvetetni a gyermeket, ezért Strickling úgy döntött, jobb, ha egy időre eltűnik a nyilvánosság elől. Először azt mondták, szabadságon van, majd azt, hogy betegeskedik, de amikor testvére esküvőjére sem ment el, az újságírók gyanút fogtak.
Emiatt leszerveztek egy interjút egy újságnál, és a beszélgetés alatt megpróbálták a stratégiailag elhelyezett párnákkal és takarókkal a kilencedik hónapban lévő Young pocakját elrejteni. A kislányát pár hónappal a születése után árvaházba vitték, majd egy évvel később Young bejelentette, hogy két árva gyermeket tervez örökbe fogadni. A színésznő csak 1966-ban árulta el lányának az igazságot, és ugyan a szövevényes történetben nem feltétlenül Strickling és Mannix diktált, igyekeztek követni a színésznő kívánságát, de sok minden szárad a lelkükön.
Patricia Douglas fiatal táncosnő volt, akit nem vonzott a hírnév és a csillogás, számos musicalben szerepelt már, amikor 1937-ben rábukkant az MGM egyik castingfelhívására. Később derült csak ki, a stúdió nem egy készülő filmhez keresett táncosnőket, a kiválasztott jelentkezőknek egy többnapos céges rendezvényen kellett részt venniük egy farmon, és az volt a feladatuk, hogy a jelenlévő férfiakat szórakoztassák. Douglas megpróbált elmenekülni a rá szemet vető David Ross elől, de amikor kiment a friss levegőre, a férfi a kocsijához vonszolta, és megerőszakolta.
A rendőrség a helyszínen nem intézkedett, és a fiatal lányt egy olyan orvos vizsgálta meg, akit az MGM fizetett, Douglas azonban nem rettent meg, feljelentést tett, és a sajtóhoz fordult. Mannix mint a rendezvény egyik résztvevője védelmébe vette a stúdiót, és a potenciális tanúkat rávette, hogy rossz fényben tüntessék fel a táncosnőt; aki mégis melléállt egy korábbi vallomásában, az a bíróságon ezt már nem vállalta. Végül sem büntetőjogi, sem a polgári per során nem sikerült igazságot szolgáltatni, Douglas története pedig hosszú időre feledésbe merült.
Ahogy teltek az évtizedek, sok minden megváltozott, a nagyobb stúdiók jelentősége csökkent, a sztárok már nem csak egy vállalat – fogalmazzunk úgy – tulajdonát képezték, ráadásul Mannix 1963-ban meghalt, Strickling pedig 1969-ben visszavonult. Azért a fixerek nem tűntek el Hollywoodból, Fred Otash tulajdonképpen az utódjuknak tekinthető. A férfi egykor rendőrként dolgozott Los Angelesben, majd magánnyomozó lett, állítólag róla mintázták a Kínai negyed című film Jake Gittes nevű karakterét, akit Jack Nicholson játszott.
A férfinak olyan híres ügyfelei voltak, mint például Peter Lawford, aki arra kérte, hogy Marilyn Monroe után nyomozzon, de felkereste őt Errol Flynn, Bette Davis és Judy Garland is. Sőt, egyes források szerint kiderült, Otash John F. Kennedy után is szaglászott, megpróbált rávenni egy callgirlt, hogy találkozzon a politikussal, és közben persze viseljen lehallgatókészüléket, hátha sikerül olyan felvételt készíteni, amit később fel tudnak használni.
Fred Otash egyébként nem úszta mag a számonkérést, mint az Amerikai Magyar Népszava írta 1957-ben, az akkor 35 éves férfi egy vizsgálóbizottság előtt bevallotta, hogy volt barátnője, Anita Ekberg magánéletét szellőztette jó pénzért a pletykamagazinoknak.
„A bizottság célja megállapítani milyen törvénytelen eszközökkel dolgoznak ezek a magazinok és bizonyos magándetektív irodáik, amelyek hollywoodi sztárok után leskelődve otthonaikba hatolnak be… Amikor Anita Ekberg később Anthony Steel filmszínésszel kezdett járni, Otash titkos filmfelvevő- és fényképezőgépekkel fotografáltatta szerelmeskedésüket úgy otthon, mint a tengerparton. Ezeket a képeket bocsátotta áruba. A Hollywood Research vállalattól, amelynek tulajdonosai rokonai az egyik botránymagazin főszerkesztőjének, évi 7500 dollár fizetést húzott ilyen »sexy« fényképekért, hálószobatitkokért. Csinos fiatal nőket is alkalmazott a cég, hogy magukba bolondítsanak idősebb, nős filmsztárokat, kiket aztán titokban lefényképeztek olyan helyzetben, amely nem hagyott maga után semmiféle kétséget.”
Néhány évvel ezelőtt hunyt el Scotty Bowers, egy önjelölt hollywoodi fixer, akinek emlékiratai olyan hírességek szexuális életébe adtak betekintést, mint Katharine Hepburn, Cary Grant és a windsori herceg és hercegné. A férfi a második világháború után Los Angelesbe költözött, ahol egy benzinkúton dolgozott, állítólag itt találkozott Walter Pidgeon színésszel, akinek köszönhetően egy titkos világ nyílt meg előtte.
Nála a problémamegoldás azt jelentette, hogy rengeteg hírességnek – például saját nemükhöz vonzódó sztároknak, akik nem vállalhatták fel nyilvánosan szexualitásukat – segített alkalmi partnert találni. Vagyis ezt állította ő, és míg sokan vannak, akik kétségbe vonják történetei igazságtartalmát, mások szerint nem volt szokása hazudni. És arra, hogy miért vár hosszú évtizedeket arra, hogy megírja könyvét, azt válaszolta, nem akarta megbántani „az ügyfeleit”, másrészt úgy gondolta, mindenki úgy éli az életét, ahogyan akarja, kit érdekel ki, kivel és hogyan szexel.
