Egy tudóscsoport most először rendelkezik szilárd bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy mi történik, amikor a test elhagyja a fizikai birodalmat, egy nemrég közzétett tanulmány szerint.
A bizonyítékot úgy tudták megszerezni, hogy EEG-vizsgálatot végeztek egy haldokló férfin. Miután a teste megszűnt működni, 15 percig folytatódott az agyi aktivitása, ami támpontot adott a kutatóknak arra vonatkozóan, hogy mi történhet az emberekkel, amikor átesnek egy ilyen élményen.
Az NHS (National Health Service, angol állami egészségügyi szolgálat) szerint az EEG egy olyan vizsgálat, amelynek során szenzorokat rögzítenek a személy fejbőrére, hogy felvételt csináljanak az agyi aktivitásról. Ezt a vizsgálatot számos neurológiai probléma elemzésére végzik, mint például az epilepszia. Az egészségügyi szakemberek a teszt segítségével határozzák meg, hogy az egyén milyen típusú epilepsziában szenved, és ezt követően döntenek a kezelési tervről.
A kutatók a halál élményének megismerése során jöttek rá az ötletre, hogy ezt az EEG-tesztet egy haldoklón végezzék el, hogy megértsék, pontosan mi történik az egyén agyában, amikor elhagyja a világot. Ahogy az várható volt, nem volt könnyű alanyt találni egy ilyen teszthez, de valahogy egy 87 éves, epilepsziában szenvedő férfinál kötöttek ki.
A férfi szívrohamban halt meg, és az EEG-vizsgálat a halála után 15 percig rögzítette az agyi aktivitását. Megállapították, hogy az agyi aktivitás megnövekedett, ez a jelenség gamma-oszcillációként ismert.
A WebMD megosztja, hogy a gamma-oszcillációk a magas szintű gondolkodáshoz és a fókuszhoz kapcsolódnak. A kutatók úgy vélik, hogy az ilyen magas szintű aktivitás ez alatt a 15 perc alatt arra utal, hogy az ember élete lepereg a szeme előtt ez alatt az idő alatt.
„900 másodpercnyi agyi aktivitást mértünk a halál időpontja körül, és kifejezetten arra összpontosítottunk, hogy megvizsgáljuk, mi történt a szívverés leállása előtti és utáni 30 másodpercben” – mondta Ajmal Zemmar, az amerikai Louisville-i Egyetem idegsebésze, aki a Frontiers in Ageing Neuroscience című folyóiratban közzétett tanulmányt szerezte.
„Közvetlenül a szív leállása előtt és után változásokat láttunk az idegi oszcillációk egy bizonyos sávjában, az úgynevezett gamma-oszcillációkban, de más, például a delta-, théta-, alfa- és béta-oszcillációkban is. A memória előhívásában részt vevő oszcillációk generálásával az agy a halálunk előtti utolsó fontos életesemények felidézését játszhatja le, hasonlóan a halálközeli élményekben tapasztaltakhoz” – magyarázta Ajmal Zemmar.
„Ezek az eredmények megkérdőjelezik az arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és fontos további kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban.”
Etikai szempontból a szervadományozásra csak akkor kerülhet sor, amikor az ember már teljesen halott. Ez a kutatás kérdéseket vet fel a halottá nyilvánító eljárással kapcsolatban.
Ezt a mintát nem először figyelték meg az élőlényeknél. Ugyanezt az agyi aktivitást találták patkányoknál is az utolsó pillanatokban. Ez arra utal, hogy van egy hagyományos válasz, amelyet az agy ezekben az időkben végrehajt. A következő lépés az, hogy ezt a tesztet több alanyon is elvégezzék, hogy elemezzék az eredmény érvényességét – osztotta meg Zemmar a CBS News-szal.
Zemmar szerint: „Valamit talán megtanulhatunk ebből a kutatásból: bár szeretteink lehunyt szemmel készen állnak arra, hogy örök nyugalomra hajtsák fejüket, az agyuk újra lejátszhatja a legszebb pillanatokat, amelyeket életükben átéltek”.
