Idősebbek emlékezhetnek még arra, hogy 1994-ben Pető Iván, a szabad madarak elnöke riogatásnak nevezte a parlamenti választás előtt azt a feltételezést, hogy az antikommunista SZDSZ összeáll a posztkommunista MSZP-vel, mivel szeretnének hiteles liberálisok maradni. Később Horn Gábor a párt egykori kampányfőnöke egy interjúban elismerte, 1994-ben a választás éjszakáján az SZDSZ Mérleg utcai székházából még úgy ment haza, hogy a szocialistákkal soha nem lépnek koalícióra. Aztán mégis. Sokba került az országnak az a frigy, amely aztán három kormányzati ciklusban bizonyította, hogy az állam rossz gazda. Amikor a szabad madarak 2010-es csúfos bukásuk után eltűntek a süllyesztőben, azzal mentegetőztek, hogy a párt „erre ment rá”, a posztkommunistákkal kötött frigyre.
Ami nem lett volna baj, de az ország is ráment a privatizáció, liberalizáció, dereguláció liberális szentháromságára.
A történelem azonban ismétli önmagát. Az olimpiaellenes népszavazás sikerén felbuzduló Momentum pályája ugyanis kísértetiesen hasonlít az egykor volt szabad madarakéra. A kezdetekkor a liberális ifjak a politikai piacon jelenlévő pártok ellenfeleként léptek színre, ám a 2022-es orrbefogós választáson már a Pető Iván-i modell mellett döntöttek. Sőt, 2023-ra a posztkommunisták szakadár utódpártjával, a DK-val összefogva álmodták a jövőt, a dominanciaharcban felülkerekedve az új balliberális összefogás élcsapatának szerepére aspiráltak. A DK-val a piacot felosztva a többi pártnak már csak marginális szerepet szánva. A titkos paktumról részletek is kiszivárogtak. Például, hogy az önkormányzati választáson a fővárosban a szocialista polgármesterek közül csak Tóth Józsefnek osztanak lapot Angyalföldön, a Párbeszédnek is be kell érnie azzal, hogy Karácsony Gergely marad az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje. A többiek kapnak néhány alpolgármesteri és képviselői helyet listákról.
Ezt a forgatókönyvet az élet felülírta, a maradék konc megszerzése, a túlélési ösztönök, az egymás közötti marakodások, no meg a közvélemény-kutatások eredményei végképp átírták. A Momentum például hat százalékra zsugorodott. Politológusok nem szokták kifelejteni, hogy a kétharmados Fidesz összetolta az önkormányzati és az európai parlamenti választás időpontját, amelyre akkor úgy reagáltak, hogy egyszerre kell összefogni és külön-külön indulni. Mára azonban egyes baloldali páholyokban már ezt sem tartják jónak, úgy vélik, külön-külön indulva három-négy európai uniós mandátum is elveszhet számukra.
A Momentum mindenesetre dühbe gurult. Arca, Donáth Anna fel is rúgta a 2023-as paktumot, meg nem is, s kultúrharcot hirdetett a Demokratikus Koalícióval szemben. A régi-új elnök szülési szabadságát megszakítva kesztyűt hajított a Demokratikus Koalíció lába elé, mondván, ők a hazugság kultúráját képviselik. Egyszersmind meghirdette a hitelesség kultúráját. Nagyjából úgy mint az antik „rendszerváltó” liberálisaink 1994-ben, Pető Iván szavainak szellemiségében, a választók felé fordulva, és őszintén.
Az első fogadtatás felért egy pofonnal. A párt két nagyvárosi polgármestere közül az egyik, Nyirati Klára, Baja momentumos vezetője sértődötten ki is lépett a pártból, és szövetkezett Dobrev Kláráékkal. (Gyurcsány Ferenc hobbiszakács közben főzőcskézett.) Azóta két másik momentumos fővárosi polgármesterjelölt is elhajította a kesztyűt, de a kihívottak arcán nem látszik őszintének a mosoly, nem szagolható a szárazon tartott puskapor sem. Mi több, láthatóan vonakodnak attól, hogy a momentumos kalapból előhúzott jelöltekkel előválasztáson mérjék össze az erejüket.
Tetejében az egyetlen stabil pont, Soproni Tamás, Terézváros polgármestere lába alatt is forró lett a talaj. A momentumos polgármesterről most derült ki, hogy két közbeszerzés kapcsán – mindkettő a terézvárosi szakrendelő felújításával kapcsolatos – 142 millió forint kára keletkezett kerületnek. Ebből 33 millió a Közbeszerzési Döntőbizottság bírsága, 50 millió a megítélt, de a jogsértések miatt már le nem hívható forrás, csaknem 36 millió forint az önkormányzatot megillető kötbér (Soproniék nagyvonalúan lemondtak róla) és 24 millió forint az Irányító Hatóság által visszakövetelt pénz. A teljes uniós támogatás összege 103 millió forint volt, ebből 142 milliós büntetést kihozni igazán derék teljesítmény. Ez azonban nem lejáratókampány, mint azt a polgármester próbálja állítani, ezek a tények.
Soproni Tamás vádol, fröcskölődik, mocskolódik, ám állításait semmivel nem tudja alátámasztani. A vizsgálóbizottság felállítását is megakadályozta. Tizenötször. A testületi ülésre, ahol tisztázhatta volna magát, el sem ment. Ez lenne a hiteles politizálás? A felelős városvezetés? Az őszinteség? Említhetnénk az engedély nélküli fakivágásokat. A lakosok elől eltitkolt közérdekű adatokat, dokumentumokat. Bírósági ítéletek szólnak ezekről az esetekről.
Pártja Soproniról korábban azt mondta, ő maga a transzparencia, az átláthatóság bajnoka. Úgy fest, a lejtőn nincs megállás.
A szerző újságíró
