Egy új, a Nature tudományos lapban megjelent tanulmány szerint az emberiség kétszer annyi madárfaj kihalásáért felelős, mint azt a tudósok korábban gondolták. A tanulmányról nemrég a Euronews számolt be.
Az új számítások szerint mintegy 1400 madárfaj halt ki közvetlenül emberi tevékenység következtében. A jelenleg ismert, körülbelül 11 ezer madárfajra vetítve ez azt jelenti, hogy a madarak 12 százalékát, minden kilencedik fajt már kipusztította az emberiség.
Nagyobb a kihalás mértéke, mint eddig sejtettük.
A tanulmányt a kutatók úgy végezték el, hogy az új-zélandi madárfajok kipusztulását esettanulmányként vették alapul, és statisztikai adatmodellezéssel ebből becsülték fel az ismeretlen kihalt fajok mennyiségét. Új-Zélandon nagyon sok kihalt madárfaj nyomait lehet megtalálni különösen jól konzerválódott leleteken keresztül, a kutatók úgy is tekintettek rá, mint az egyetlen olyan szegletére a Földnek, ahol a kipusztult faunát majdnem teljes mértékben ismeri a tudomány. A kihalás ütemét elemezve pedig az egész világra vetítve megbecsülték a még nem ismert, kihalt madárfajok számát.
Az emberi történelem alatt 640 madárfaj kihalásáról tudunk biztosan, írja a tanulmány összefoglalója. Ezeknek a nagy része, mintegy 90 százaléka különböző szigeteken élő, különleges madárfajokat takar, amik az ember megjelenése után tűntek el. Ezek közé tartozik például az ikonikus (és tragikus sorsú) mauritiusi dodó vagy az ászak-atlanti, pingvinekre hasonlító óriásalka. A tanulmány vezető szerzője, az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központjának (UKCEH) kutatója, Rob Cooke azt nyilatkozta a Euronewsnak, hogy az emberi tevékenység okozta madárkihalások fő oka az élőhelyek elvesztése, a természeti környezet kizsákmányolása, és különösen káros volt a patkányok, kutyák és sertések megjelenése az emberi kolonizációval.
A tanulmány most arra a konklúzióra jutott, hogy az ismert 640 faj mellett további 790 eddig ismeretlen madárfaj is kipusztulhatott az emberi történelem alatt. Ezek közül a természeti fajok kihalásának az üteme alapján körülbelül csak ötvennek kellett volna magától is kihalnia, így csak az emberi tevékenység állhat a háttérben. Csak a Csendes-óceán térségében 570 faj halt ki az ember érkezése óta eltelt évszázadokban, ami a kihalás természetes ütemének százszorosa.
Bár a kihalásnak ez a léptéke az elmúlt 130 ezer évre van vetítve, a madárfajokra sok más élőlénnyel egyetemben az utóbbi néhány évszázad, az iparosodás, a klímaváltozás, és az intenzív mezőgazdaság jelentett nagyobb veszélyt, és ezek a veszélyek továbbra is fennállnak, ezért a tanulmány szerint további 700 madárfaj halhat ki a következő évszázadokban, ami viszont már fájó veszteség lesz a biodiverzitás csökkenésével amúgy is küzdő világnak. Søren Faurby, a Göteborgi Egyetem kutatója szerint a kihalt madarak fontos ökológiai szerepeket töltöttek be a magvak terjesztésétől a beporzásig. A kihalásuk pedig dominóhatást okozhat, ahogy több ökoszisztéma képtelen lesz kompenzálni a kiesett madarakat, ez pedig további állatok és növények kihalásához fog vezetni.
Itthon is veszélyben vannak a madarak.
Egész Európában, így Magyarországon is több vadon élő madár van kitéve a kihalás veszélyének. A BirdLife International nemzetközi Vörös listájának 2021-ben megjelent változata drámai képet festett le: minden ötödik őshonos európai madárfaj veszélyeztetett státuszba került.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ehhez további információkat tett hozzá a hazai helyzet alapján. Az egyik ilyen veszélyeztetett faj itthon a fürj, ami stabil státuszból mérsékelten fenyegetett státuszba került 2021-ben. Ennek az az oka, hogy a növényvédő szerek csökkentik a gyommagvakból és rovarokból álló táplálékát. A vetési varjú két kategóriával veszélyeztetettebb lett, és egész Európában a kihalás szélén van, itthon pedig csak a 2010-es évekre sikerült az állományt stabilizálni a természetvédőknek. A kék vércse szintén rossz helyzetben van egész Európában, itthon a fajmegőrzési programok miatt stabil az állománya, azonban döntően a természetvédelmi gondnokság alatt álló, mesterséges fészektelepektől függ a fennmaradása. A magyar nemzeti jelképnek számító, és az MME 2024-es jubileumi évfordulójára az év madarának választott kerecsensólyom pedig szintén közelebb került a kihaláshoz, bár hazai állománya az utóbbi évtizedekben javult, és ma az Európai Unióban található állományának 60 százaléka Magyarországon fészkel.
Azonban a madarakat érintő kihalásokat nem csak a természet, hanem az emberiség is megszenvedi. Arról 2021-ben írtunk, hogy kétmillió fecske hiányzott Magyarországról, aminek emberi tevékenység, a nagyüzemi mezőgazdaság, a klímaváltozás a fő okai. Az országban a molnárfecske és füstifecske egyedszáma csak 2000 és 2010 között 62 százalékkal zuhant le. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de cserébe elfogyaszt egy kilogramm rovart a költési időszak alatt, így a kétmillióval kevesebb fecske után kétezer tonna kártevő marad a gazdálkodók nyakán, ami már komoly károkat tud okozni a mezőgazdaságban. T
Tavaly az MME arról tájékoztatott, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 50 százalékkal csökkent a magyarországi fecskeállomány. Ez pedig a lakosságnak és a gazdálkodóknak is veszélyes, ugyanis a klímaváltozás miatt megjelenő új kártevők és betegségeket terjesztő szúnyogfajok elhárításában kulcsszerepe lenne az ország fecskéinek.
A madarakat fenyegető veszélyekről egyébként tavaly is megjelent egy tanulmány, ami zord képet fest Európa vadmadarainak helyzetéről. A nagy ívű, ötven szakembert bevonó kutatás 28 európai ország 37 évnyi idősoros adatait vetette össze, és arra jutott, hogy egy emberöltő alatt 550 millióval csökkent a vadon élő madarak száma a kontinensünkön.
A vadon élő madarak száma általában véve egynegyedével csökkent az 1980 utáni évtizedekben. A szántóföldön élő vadmadarak közt a legsúlyosabb a pusztulás, a számuk 56,8 százalékkal csökkent az évtizedek alatt, ehhez képest a városi madarak száma 27,8 százalékkal, az erdős területeken élőké pedig „csak” 17,7 százalékkal csökkent.
Mindent összevetve, Európa vadon élő madaraira az egyik legnagyobb kihívást az intenzív mezőgazdaság jelenti, mivel a kártevőnek számító gerinctelen fajok irtása a táplálékláncban dominóhatást indított el. Azonban a városiasodás is különösen káros, a tanulmány szerint a második legnagyobb oka a vadmadarak kihalásának. Ezen kívül a klímaváltozás is hatalmas nyomást gyakorolt sok madárfaj európai populációjára. A kutatók szerint csak sürgős változás és mezőgazdasági reformok segíthetnek Európa vadmadarainak megmentésében.
