A húsevő baktériumok nem alkotnak a kórokozókon belül valamiféle egzotikus csoportot: a legtöbb esetben rossz helyre vetődött hétköznapi mikrobák állnak a súlyos szövetroncsolással járó, az életet közvetlenül veszélyeztető folyamatok hátterében.
Hétköznapi mikrobák válnak húsevővé.
A leggyakrabban „húsevővé” váló baktérium a Streptococcus pyogenes, más nevén az A-típusú streptococcus rendkívül közönséges baktérium: aligha akad, akinek ne okozott volna még torokfájást ez a garatban megtelepedő, jobbára ártalmatlan kórokozó.
Ám ugyanez a toroklakó baktérium – a véráramba kiválasztott méreganyagai révén – a skarlát, a lázzal és a teljes testet beborító bőrkiütésekkel járó gyermekbetegség okozója is egyben. Sőt, a hosszantartó, kezeletlen streptococcus-fertőzés az ízületeket és a szívet megtámadó súlyos betegséghez, reumás lázhoz is vezethet.
Hasonlóan hétköznapi, jószerivel mindannyiunk bőrén megtalálható baktérium a Staphylococcus aureus, a gennyes pattanások, furunkulusok egyik kórokozója. Míg ezeket a bőrelváltozásokat legfeljebb kellemetlennek mondanánk, a főleg gyerekeket támadó makacs bőrbaj, az ótvar, vagy a különböző testtájakon jelentkező tályogok már komoly bajokat okozhatnak, nem is beszélve az olyan súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű fertőzésekről, mint a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás, a csontvelőgyulladás vagy a szívbelhártya-gyulladás. A többnyire a bőrünkön megtelepedő staphylococcus ezt mind képes előidézni, ha alkalma nyílik rá.
Rosszkor, rossz helyen.
Az előbbiekből látszik, hogy egy ártalmatlannak tűnő baktérium csak addig viszonylag ártalmatlan, amíg nem kerül olyan helyre, ahol semmi keresnivalója: legfőképp a mély szövetekbe és a véráramba. Például ha a streptococcusok vagy a staphylococcusok egy sérülésen keresztül elérik a bőr alatti szöveteket, akkor az izmokat és idegeket burkoló kötőszövetes pólyák mentén rendkívül gyors és pusztító terjedésbe -– a köznyelvi megfogalmazás szerint „húsevésbe” – kezdhetnek.
A bőrön való átjutáshoz elég lehet egy tűszúrás, egy rovarcsípés, egy horzsolás – nem kell katasztrófának történnie, egy alig látható seb is megteszi. Fokozott kockázatot jelent, ha a bőr már eleve sebes – például műtétet követően, heveny kiütéses vírusfertőzés miatt, vagy cukorbetegség szövődményeként –, illetve ha az immunrendszer legyengült állapotban van.
Valójában nem húst esznek a baktériumok.
A „húsevés” amúgy nem a legszerencsésebb kifejezés ezekre a kórokozókra, hiszen nem arról van szó, hogy a baktériumok ténylegesen a lebontott szövettel táplálkoznának; a kötőszövet, erek, izmok és az őket fedő bőr elhalását a baktériumok által kiválasztott méreganyagok és az immunrendszer azokra adott viharos reakciója együttesen eredményezik. Ugyanezek a méreganyagok, amelyek helyi szinten szövetpusztulást okoznak, a teljes szervezetet életveszélyes állapotba, úgynevezett toxikus sokkba taszíthatják.
A „húsevőfertőzés”, hivatalos nevén nekrotizáló fasciitis (elhalással járó kötőszövetipólya- vagy bőnyegyulladás) kevéssé jellegzetes tünetekkel veszi kezdetét: az érintett területen duzzanat, bőrpír, fájdalom, esetleg hólyagosodás jelentkezik. Mivel a folyamat a mélyben zajlik, amikorra a bőrön a lilásan elszíneződött területek, a véres hólyagok kialakulnak, addigra már tömeges a pusztulás a bőr alatti lágyszövetekben.
Ilyen elhalásos gyulladás gyanúját keltheti, ha a kísérő fájdalom aránytalanul erősebb, mint amit a felszíni bőrtünetek indokolnának. A robbanásszerűen szaporodó baktériumokból mérgező és az immunrendszert serkentő termékek szabadulnak fel, így a folyamatot hamar levertség, rosszullét, hasmenés, hányás kíséri. A magas láz is jellemző, de nem okvetlenül szükségszerű kísérőjelenség.
Radikális sebészi beavatkozás lehet a megoldás
Nekrotizáló fasciitis gyanúja esetén a haladéktalan orvosi beavatkozás létfontosságú. A betegségből való felépülés egyetlen útja a fertőzött terület radikális sebészi megtisztítása, és az antibiotikumos kezelés azonnali megkezdése. Ha az elhalás a beavatkozás idejére már kiterjedt, az érintett terület utólagos plasztikai-kozmetikai sebészeti helyreállítása szükséges lehet, sőt indokolt esetben az érintett testtájat (például végtagot) egészében el kell távolítani a fertőzés továbbterjedésének megállítása, a beteg életének megmentése érdekében.
A húsevő baktériumok néha csapatban támadnak, és ilyenkor még veszedelmesebbek, mint egyedül. A többféle törzs által okozott kevert fertőzések gyors lefolyásúak, és ellenállnak a kezelésnek.
Szerencsére a húsevő baktériumok által okozott fertőzések ritkák (0,7 eset jut 100 000 emberre évente), viszont sajnos a betegség nagyon rossz prognózisú (a fertőzöttek 30 százaléka nem éli túl a kórt).
Másik rossz hír, hogy a betegséget nem igazán lehet megelőzni, bár az általános higiénia segíthet az elkerülésében. Nagyon fontos, hogy ha tartós, fájdalmas bőrpírt, duzzanatot észlelünk a végtagjainkon, mielőbb keressük fel az orvost, mert az időben megkezdett kezelés életet menthet.
