A mai, nemesített növények több tetrahidro-kannabinolt (a növény pszichoaktív vegyülete) tartalmaznak a korábbiaknál. Ez azt jelenti, hogy 1995-ben a növény THC-tartalma átlagosan négy százalék volt, mára viszont akár húsz százalék is lehet.
Bár a fűfogyasztás legkorábbi bizonyítékainak egy része Hérodotosz ókori történetírótól származnak, és Amerika 24 államában lehet legálisan használni (orvosi célokra pedig 38 államban), ez nem jelenti azt, hogy nem kell odafigyelni a használata közben.
Az anyag az endokannabinoid rendszer egyik fő receptorához, a CB1-hez kötődik, amely fontos az agy szerkezetének fejlődésében, a szervezet működésében, bizonyos agyi funkciók szabályozásában, mint a szorongás, a memória vagy a fájdalom, illetve az immunrendszer működésében.
Állatkísérletekkel már ki tudták mutatni, hogy kamaszkorban a THC csökkentheti a CB1 receptorait, amely memória- és tanulási problémákat okozhat, ezért nemrég tizenévesekkel is kísérleteket végeztek: csaknem 1600 mágnesesrezonancia-képet elemeztek 800 14 és 19 év közötti fiatal agyáról.
A kísérletből kiderült, hogy a fű használata hozzájárul a prefrontális kéreg elvékonyodásához, amely a feltételezések szerint összefügghet az idegsejtnyúlványok megrövidülésével.
12 és 17 év közötti kamaszokkal is végeztek vizsgálatokat, amelyből az derült ki, hogy nagyjából kétszer akkora valószínűséggel alakul ki depresszió vagy öngyilkossági késztetés a fűhasználók esetében, mint azoknál, akik egyáltalán nem használják.
Ezentúl összefüggést találtak a szertől való függőség és a skizofrénia kialakulása között is. Egy csaknem hétmillió, 16 és 49 év közötti dán bevonásával végzett kutatás során kiderült, hogy a 16 és 25 év közötti férfiaknál a skizofrén esetek körülbelül 15 százaléka, a nők esetében 4 százaléka elő sem fordult volna, ha nincs szerhasználat.
