Hadba vonul Mátyás király
István több okból is szálka volt Mátyás szemében: a fejedelem egyrészt terjeszkedni akart, és 1465-ben el is foglalta a Duna-deltában fekvő, 1448 óta magyar–havasalföldi kézben lévő Chilia erődjét. Emellett pedig azt is sejteni lehetett, hogy többször beavatkozott a magyar belpolitikába, és az 1467-es erdélyi felkelés kirobbantásában is nagy szerepet játszott.
A magas adók miatt kezdődő zavargás hamar elhalt, miután Mátyás 1467 őszén Kolozsvárra ment, a király pedig elhatározta, hogy bosszút áll III. Istvánon, amiért részt vett az összeesküvésben. Október végén negyvenezer katonával indult kelet felé, egyre visszább szorítva a fejedelmet.A magyar csapatok Bákó, Roman és Moldvabánya városát is elfoglalták, majd a fejedelmi székhely ostromára készültek, amikor váratlan fordulatot vett a hadjárat.
Óriási vereség
1467. december 15-én III. István a moldvabányai lakosság segítségével éjszakai rajtaütést hajtott végre a királyi hadak ellen. Amikor a fejedelem seregei lerohanták a várost, a település számos pontja lángba borult, így a magyarok túlerejük ellenére igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végül négyórás küzdelem árán sikerült kiszorítaniuk a támadókat a városból.
A harcokban azonban maga Mátyás is súlyos sérüléseket szenvedett az ellenfél kopjáitól és nyílvesszőitől, a becslések szerint pedig tízezer magyar katona esett el a harcban. A nagy veszteség visszavonulásra késztette a királyt, aki szégyenteljes vereségként értékelte a moldvabányai ütközetet, és utána nem próbálkozott többet III. István erőszakos elmozdításával még akkor sem, amikor a fejedelem erőszakkal tört be Erdélybe riválisa, Péter Áron elpusztítására.
